A halottak számára sokkal fontosabb, hogy törődjenek dolgokkal, mert csak ez tartja őket tudatuknál. Enélkül elhalványulnak, elfogynak, elvékonyulnak, míg szinte suttogássá lesznek. Ugyanez történik az emberekkel is, de azt senki nem veszi észre, mert a testük álarcként takar. A halottaknak nincsen maszkjuk. Hátrahagyták.

Kapcsolódó idézetek

1. A halottaknak szükségük van ránk, hogy emlékezzünk rájuk, még ha nem is tudunk, csak annyit mondani, hogy sajnálom, amíg a szó minden jelentőségét elveszti és olyan lesz, mint a levegő. Audrey Niffenegger
2. Úgy gondolunk a halálra, mint olyasvalamire, ami másokkal történik meg, nem pedig velünk. A haldoklók izolálása csak megerősíti ezt a téveszmét. Ellentétben a múlttal, amikor még szembesültünk a közvetlen környezetünkben haldoklókkal, manapság az emberek gyakran idősotthonokban és kórházakban halnak meg, másoktól elszigetelve. Ennek eredményeként a többségünk, különösképpen a fiatalok, úgy élik a mindennapjaikat, mintha halhatatlanok lennének. Venki Ramakrishnan
3. A halottaknak már nincs ügyük. Nem akarnak, vagy agyalnak, tesznek, mivel már halottak. Az élők döntése, ha kísértik őket.
4. Különös dolgok történnek velünk, amikor meghalunk. Eltûnnek az érzékeink: tapintás, ízlelés, szaglás és hallás távoli emlékké homályosulnak. De a látásunk... a látásunk élessé válik, és a világ, amit magunk mögött hagytunk, hirtelen oly tisztán rajzolódik ki előttünk. Na persze mindaz, ami a holtak számára látható, jórészt élőknek is feltûnhetne, ha vennék a fáradságot, hogy vessenek rá egy pillantást.
5. A halottakat el kell temetni, nem ahogy az egyiptomiak tették, megőrizve a testet, hogy a lélek halhatatlanságát biztosítsák általa. Nem! Igazán! Véglegesen! Fordítson hátat a múltnak, csak előre nézzen. Tudja, az idő mindent begyógyít, minden sebet.
6. A holtakat nem lehet visszahozni. Még csak azt sem érti az ember, miért történnek meg dolgok. A legtöbb, amit tehetünk, az, hogy nyugalmat szerzünk az élők lelkének. James Patterson
7. Azért beszélünk a halottakról, hogy életben tartsuk őket. Az ilyen beszélgetés azokkal mûködik igazán, akik személyesen ismerték az illetőt. Másnak a halott csupán fikció. Csak egy név, egy kép, egy anekdota, de már nincs köze a valósághoz: a húshoz, a meleghez, a mozgáshoz.
8. A haldoklás csak ritkán könnyû, bármit szeretnénk is gondolni róla. A testünk nem hajlandó küzdelem nélkül elengedni az életet: belekapaszkodik. Nem úgy halunk meg, hogy mondunk még néhány magvas gondolatot a bennünket könnyes szemmel körülálló családtagoknak, aztán kileheljük a lelkünket. Ha nem rángatózva, fuldokolva vagy köhögve múlunk el, és nem is kómában, akkor fokozatosan kell elsorvadnunk: a hús lassan elfogy a csontjainkról, a bőrünk és a szemünk sötétsárga színûvé válik, ha a májunk is felmondja a szolgálatot, aztán a hangunk elfogy, míg aztán a véghez közeledve már annyi erőnk sem marad, hogy kinyissuk a szemünket; mozdulatlanul fekszünk halálos ágyunkon. Egyedül ziháló lélegzetünk árulkodik arról, hogy még élünk. Henry Marsh
9. A halottak a maguk számára azonnal halottak, de másoknak csak akkor válnak azzá, amikor kezdenek feledésbe merülni. Piia Leino
10. A halottakban nincs vér, bár azt nehéz megmondani, hogy hová is lesz belőlük, talán megsûrûsödik az erekben, és azért nem folyik többet ki. Talán porrá is szárad kis idő múltával, ahogyan elillan belőle a nedvesség, mert a nedvesség az élet, a halál meg az, amikor kiszárad minden. Milbacher Róbert