Ki szótlan voltam s keserû, olyan vagyok, mint hegedû, mely mester kezébe került, a néma tárgyról kiderül, hogy égig csapó örömök s a szenvedély, mely dübörög, a dermedt szíven rohan át s hallatja vad parancsszavát.

Kapcsolódó idézetek

1. Szívembe boldog, könnyû, tiszta csend. A szavam gáttalanul száll és cseng. Reményik Sándor
2. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
3. Napról napra nagyobb gyengédséggel viseltetek irántad. Csodálom a könnyedséget, amivel váltogatod magadban a nőt és a kislányt. Olyan vagy, mint a vonó, amely könnyedén siklik a hegedû húrjain, és isteni dallamot csihol ki belőlük. Paulo Coelho
4. Te is hangszer vagy, hegedû. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze. Csitáry-Hock Tamás
5. A szerelem olyan, mint a hegedû. A zene néha leáll, de a húrok örökre megmaradnak.
6. Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! Tóth Árpád
7. De most már itt vagy! Mióta drága karjaid közé beeresztettél, mennyei dallamod elöntött heves áramával. Már nem sokarcú képzelet: felcsendült valóság vagy! S úgy megráztál, mint diadalmas dallam megrázza a hangszer boldog húrjait. Török Sophie
8. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
9. A fájdalom s öröm betölti szívemet, amíg kezemben érzem átfagyott kezed; némán szemedbe nézek, látod, könnyezem, szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.
10. A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát. Wass Albert