Kis hazánkban napról-napra viccesebb az élet, A történelem minősít országot és népet. Pénz talán még akad, csak sütnivaló nincsen, Aki tudott valamit, már elmenekült innen.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy telik az élet, mind több dolgon kéne nevetnünk - és egyre kevesebben tudunk. Vavyan Fable
2. Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltûnnek. Benyák Zoltán
3. Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek. Tandori Dezső
4. Vannak pillanatok, amikor a történelem, annak nagy céljai, hősei nevetségesnek tûnhetnek, sőt komikusnak, de huzamosabb ideig ilyennek látni a történelmet bajos, embertelen, sőt emberfeletti. Milan Kundera
5. Aki faluban /kisvárosban/ él, idővel elbutul, anélkül, hogy észrevenné. Egy ideig eredetinek hiszi magát, egészséges életet élő embernek, csakhogy az élet falun /kisvárosban/ csöppet sem eredeti, hanem poshadt mindenki számára, aki nem falun /kisvárosban/ született, és akinek nem való a falu /kisváros/, hanem éppenséggel árt az egészségnek. Azok, akik falura /kisvárosba/ mennek lakni, tönkremennek, és enyhén szólva groteszk életet élnek, mely először eltompítja, majd a nevetséges halálba hajszolja őket. Azt ajánlani a városi embernek, hogy költözzön falura /kisvárosba/, mert ez jót fog tenni neki, közönséges aljasság. Azok az emberek, akik a nagyvárosból falura /kisvárosba/ költöztek, hogy egészségesebben és tovább éljenek, kivétel nélkül elborzasztó példaként szolgálnak. Dasa Drndic
6. Az élet nevetséges. Aki nem nevet rajta, azt kiröhögik, és az sokkal rosszabb.
7. Minél inkább visszamegyünk időben a történelemben, az annál inkább fikció. Rengeteg verzióval és elmélettel találkozunk, a nagy részük találgatás. Cserna-Szabó András
8. Az emberek és viselkedésük sokszor sajnos csak gúnyolódásra adnak okot. És ez jól is van így, hisz ez teszi az életet elviselhetővé. Aki mindent komolyan vesz, előbb-utóbb belepusztul a keserûségbe.
9. Régebben még valahogy a mindennapi táncrend része volt, hogy az emberek egymással szóba elegyedjenek, aztán ezeknek az időknek vége lett. Épp, mint annyi minden másnak, ami élhetőbbé tette ezt az országot meg ezt a dolgot, az életet. Mióta válság van - időtlen idők óta, a kezdetére nem emlékszik már senki -, azóta kis hazánk lakosai egy emberként vesztették el a kedvüket. Nagyjából mindenhez, de ahhoz mindenképp, hogy megszólítsák egymást, beszélgessenek. Hogy mondjanak a másiknak valami kedveset. Minek, gondolják. Õ se mond nekem. Különben is: kim ez nekem? Tán rokonom? Alig ismerem. Tehetek én róla, hogy a szomszédomba költözött? Én se háborgatok senkit, engem se háborgassanak. A beszélgetés: háborgatás. A megszólítás: zaklatássá változott. Keresztury Tibor
10. A történelem körülvesz minket. Csak rá kell döbbentenünk az embereket. Ezáltal értjük meg, hol élünk. Matt Haig