Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltûnnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Körülöttünk egyre bonyolultabb a világ, üres koincidenciák, amerre nézünk, nekünk pedig nem újabb és újabb információkra van szükségünk - már így is el vagyunk árasztva -, hanem arra, hogy a meglévőit között igazodhassunk el jobban. (...) Akár a logika, a valószínûség sem a matematikusok belügye többé. Része az életünknek. John Allen Paulos
2. Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyû feszültség, amely már-már pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és a lelkiviláguk egészen megzavarodott. John Steinbeck
3. Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő. Borsa Brown
4. Az idővel dacoló, mindentől elvonatkoztatott, megcsontosodott hûség agyrém, elvakultság, az élet túllép rajta, mert hiszen az élet csupa váratlanság, bizonytalanság, a dolgok szeszélyes összjátéka, mely óhatatlanul megváltoztatja örök érvényûnek hitt elveinket, értékeinket. Mohamed Mbougar Sarr
5. A ma és a tegnap világa között húzódó szakadék egyre mélyebb - és a túloldalon elterülő világot is egyre kevésbé értjük. Rutger Bregman
6. Már semmi sem valóságos... egyetlen kavargó örvény a világ. Ami fekete volt, most fehér, ami fenn volt, lenn van, ami kelet volt, nyugat lett. (...) A világ sose lesz már az, ami volt. Ha legalább volna valami, csak egyetlenegy dolog, ami normális, amiben meg lehet kapaszkodni. Agatha Christie
7. Minél összetettebb valami, annál bizonytalanabbak vagyunk.
8. Ahogy telik az élet, mind több dolgon kéne nevetnünk - és egyre kevesebben tudunk. Vavyan Fable
9. A bizonytalanságban - aggodalomban, félelemben - tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk. Vámos Miklós
10. Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyûrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált.