Könnyeim hullnak: gyöngybezárt emlékeim hová gurulnak?

Kapcsolódó idézetek

1. A szép emlékek elveszett ékszerek. Paul Valéry
2. Az emlékeim sorra hagynak el, (...) elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között. Fredrik Backman
3. Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. Liviu Rebreanu
4. Emlékeim olyanok, mint az aranytallérok az ördög bugyellárisában: amikor kinyitja az ember, lehullott falevelet talál helyükön. Jean-Paul Sartre
5. Gondolataim újra másfelé mentek, kergették egymást, hol a múltba, hol a kilátástalan jövő felé. Szerettem a csöndet, a magányt, mentem az elgurított spulni után, bogozva az összekuszált szálakat, aminek vége valahová a mi világunkon kívül esett. Lakatos Menyhért
6. Mondanám, hogy szabad vagyok - emlékeim: agykérgembe vésve, s e képzettársítások szeszélye múltam száz rabságába von.
7. Eltértem a tárgytól: így jár, akinek sok emléke van. Giovannino Guareschi
8. Elbúcsúztunk hát gondolatok peregnek és a könnyeim. Maszaoka Siki
9. Visszamennék, visszavágyom emlékeim közé, hisz oly szépek, nem tehetem, köt a jövőm. Bari Károly
10. Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik egyre lejjebb arcomról az ifjúság fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár. Hodász András