Küldj el, felség, a világ végére futárnak. Ha van elintézni való a sarkvidéken, azonnal odamegyek. A tatár kán lábáról mértéket veszek. Hozok egy szálat a szerecsen császár szakállából. Azonnal követnek megyek a pigmeusokhoz, inkább, mint hogy három szót kelljen váltanom ezzel a hárpiával!

Kapcsolódó idézetek

1. Itt is van szép kisjány, Nekem hímest adjon, Szemem közé nézzen, Tőlem ne szaladjon. Ha megajándékoz Egy pár hímessel, Úgy beszélek véle, Mint szerelmesemmel. Szívemből kívánok, Egy pár hímest elvárok!
2. Tedd fel mégis, hogy valahol van vége a térnek! Nos, ha akadna, ki eljuthatna a leg-legutolsó Szélire annak, s ott egy dárdát messzehajítna, Mit gondolsz, hogy nagy-nagy erővel szállva a fegyver Célhoz jutna-e vagy tán még messzebbre repülne, Vagy fenntarthatná valamely gát, ellene állva? Mert egyet hinned vagy föl kell tenned ezekből, És kibúvót egyik sem hagy számodra, de arra Készt, hogy a mindenséget végtelennek elösmerd. Titus Lucretius Carus
3. Tenyerembe fogtam az iránytût. Észak vagy dél, kelet vagy nyugat. A tû rezgése, a holdvilág csillámai az üveglapon. (...) Ott kinn van valahol az életem, előttem jár. Futnom kell, hogy beérjem.
4. S ha majd jő a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében. Falu Tamás
5. Én nem kivánnám, hogy átvedd tőlem az egész földnek fél terhét! Csak átkarolnál és vigyáznál, hogy meg ne billenjek szörnyû terhem alatt, hogy mindig egyenesen menjek...
6. Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad. Csoóri Sándor
7. Én most olyan közelről látom a halált, hogy gyakran szeretném kinyújtani a karomat és visszalökni... azt látom mindenütt. Az úton eltaposott féreg, a lehulló falevél, egy fehér szál, amit valamelyik barátom szakállában észreveszek, a szívemet tépi, és fülembe kiáltja: itt van! Guy de Maupassant
8. De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem, s hódítsátok meg az egész világot. Kosztolányi Dezső
9. Egyszerûen nem tudod, mit kezdj velem. És akár a világ végére is elküldenél, csak hogy este ne legyek itt. Dmitry Glukhovsky
10. Az volt a képzeletem, hogy ajándékba jöttem ide s az lett belőle, hogy terhére vagyok a világnak. Ha szégyenemben a föld alá bújtam volna már, legalább a szegények ellophatnák a fejfámat egy estére befûteni. Szép Ernő