Küldöm a szívemet szivedre Óráiban borzalomnak, Hátha mégis odatalál, Ahol egyetlen helyet kaphat, Hol tán mégis pihenne.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogy hallhasd a lelkem, Leszek villám a csendben, Belecsapok a földbe, Mikor fáj a szívem.
2. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
3. Ha eljövend a búcsúóra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. Vajda János
4. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
5. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János
6. Legyen ez egy másik város, Valahol a földön túl, Legyen ez egy kínzó mélység, Ahova a lelkünk hull, Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hûvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál. Keresztes Ildikó
7. Jutok-e néha - mondd - eszedbe S nem fáj-e szíved kedvesem? Midőn a kósza esti szellő Füledbe suttogja nevem. Vay Sándor
8. Próbáltam néha-néha a halált, De gyáva szívem mindig visszafájt, Hiába siralomvölgy ez a tájék, Úgy érzem néha, hogy valaki vár még. Juhász Gyula
9. Oh, halál! te szelíd álomnak testvére, Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére? Mikor száll testemre az a vég nyugalom, A mellyel örökre biztat a sírhalom, Hogy a semmiségbe létem visszaszálljon; S belőlem csak egy por és csak egy név váljon? Csokonai Vitéz Mihály
10. Nem vagy itt, csak szívembe. Nálad nélkül nem találom E világban kedvemet, S érzem, hogy a végső álom Már altatja véremet. De akkor is, édes hívem! Ha éltem kell végezni, Hogy szeret, azt fogja szívem Utóljára érezni.