Ugrás a tartalomra
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Kapcsolódó idézetek
-
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
Csillagokká kócolt ködök
között sétálgatsz fenn gyalog.
Nem fáj visszér s a vérrögök,
dúdolgatsz, mint az angyalok.
-
Ha bálvány vagy, ha vérző jóság,
én köszönöm a napsütést,
én köszönöm az ég viharját,
közönyösséged súlyos talpát,
a víg halált, a bús halált,
aki szoknyám ráncában vár rám
és odaterit majd Eléd.
Boncza Berta
-
Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,
bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,
tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,
nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;
virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,
hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,
szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,
szemem könny borítja, miattad csordulván.
Lakatos István (költő)
-
S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.
Ady Endre
-
Köszönet neked, mert (...) türelmes és nagylelkû voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában.
Márai Sándor
-
Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!
Juhász Gyula
-
Te egymagadban minden voltál,
mert szívvel szívemig hajoltál,
a te hûséged mindent pótolt,
melletted még a rossz is jó volt.
-
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fûszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Móra Ferenc
-
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.
Balassi Bálint
-
Ezelőtt bús szívem hervadni indúla,
Titkos óhajtással gyakorta jajdúla;
De mihelyt láttalak, csuda, mint újúla,
Minden akkori búm örömre fordúla.
Gyöngyösi István