Lábujjhegyen jár-kel az ősz, majd a tél, szendereg minden, mint egy kisgyerek, jégvirág sző az ablakra makramét, de leolvad majd, ha itt a kikelet.

Kapcsolódó idézetek

1. Itt-ott megbújva dacol még a hó, Mint félrebillent, összetört hajó. De másutt táncot jár a napsugár S az alvó erdőt csókkal illeti. A márciusi langyos napcsudán A hóvirág szirmát készítgeti, S mint erdő szüze - bár rejti magát -, Õ hirdeti a tavasz hajnalát. Móra László
2. Az évszakok olyanok, mint az ember életútjai. Mint erőtől duzzadó ifjú, ront be a tavasz. A forró izzadságban megfürödve és vihartól megedzve járja be a nyár a hegyeket és gleccsereket. Meggondoltan és lassan megy a lejtőn az ősz lefelé.
3. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
4. Tavaszi szél a fagyot, a tavaszt tovaûzi a tûnő nyár, s ha az almahozó ősz kiteríti gyümölcsei kincsét, újra betoppan lomha ködével a tél. Quintus Horatius Flaccus
5. Az ősz korán reggel érkezik, a tavasz egy téli nap végén.
6. Manapság a gyárak felől érkező, változó irányú szelek és a föld emelkedő hőmérséklete miatt a hó nem zuhatagokban esik már le, hanem az éj leple alatt, lassú rétegekben, akár a szétmálló buborékok. A világ, ez a megfáradt mûvész, egy újabb összecsapott évszakkal szúrja ki a szemünket. Jeffrey Eugenides
7. Ablakon nyíló jégvirágok: a szépség mindenhol megél.
8. Tavasz lesz, majd nyár. Majdnem elviselhetetlen. De aztán eljön a szempillantásnyi ősz, mielőtt ismét betemet minket a tél. Az élet nem továbbmegy, hanem újrakezdődik, minden újra lehetséges. Bármi megtörténhet, a legjobb, a legszebb, a világ legnagyobb kalandjai. Fredrik Backman
9. Amikor télen hullni kezd a hó, Indul útjára Mikulás apó. A szél szakállát tépi, lengeti, De ő kigyelme ezt csak neveti. Szélnek, viharnak vígan neki vág, Csak egy arasz neki a nagyvilág. Egy pillanat: átszáll a tengeren, Egy pillanat: mindenütt ott terem. Benedek Elek
10. Szomorú őszi, öreg gyereknek születtem, én nem tudtam úgy örülni, mint a többiek. Most kezdek lassan fiatalodni, érzem az őszben a ficánkoló tavaszt, a napsugár utolsó fölényes magasságait, ahogy átugrálja az ősz buckáit. Mindenütt könyörgő füstoszlopok kapaszkodnak az ég felé, a tûz, a víz könyörög a hosszú napsugárért. Latinovits Zoltán