Léha szavak A méltatlan mélybe húznak, De szárnyal a hit, Ha szabad a szív.

Kapcsolódó idézetek

1. - A remény gyilkol, és olyan tengerbe hajszol, aminek a hullámait soha nem szelídítheted meg! (...) - De nem húz a mélybe, hanem a felszínen tart.
2. Szabadítsd fel a szíved és szállj, Érezd, hogy újra égni kell. A szavakon túl más szemmel látsz, Hogy nem gyengít félelem. Mert benned még ég az a tûz, De ha nincs miért meghalnod, Úgy miért élsz? Engedd el, ami nem kell!
3. Mert nincs határa semminek, a van, nincs fojtva ölelik egymást; - ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végû hinta, és lengő hinta minden itt: - ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív - már vár a kín, - a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben - fentről fénysugár. Váci Mihály
4. Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira nagyon azt szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét. Tisza Kata
5. Bátorság nélkül kizárólag méltatlan élet juthat, ebben biztos vagyok. Merészkedni kell kívül állni, mást akarni, merészkedni kell érezni és éreztetni, bőgni vagy nevetni, merészkedni kell kilépni a hétköznapokból. Kőrösi Zoltán
6. Mosolyod ha rám ragyog, Szívemet kitárhatom, Hisz minden szó elér. És a bánat messze száll, Ha ölelésed rám talál És megcsillan a remény. Pál Dénes
7. Két szív suhan... S történjen bármi; oly szép: nem remélni, de várni... A száj ég, a szem szöge nedves... Somlyó Zoltán
8. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
9. A szó, ha olykor fájdalommal szállhat, nem ajkakon, a lelkekben bont szárnyat.
10. A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel. Harlan Coben