Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sohse látlak.

Kapcsolódó idézetek

1. Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sohse látlak. Guillaume Apollinaire
2. Itt tépted, halál Széjjel szép virágom, Soha már nem nyílok Ezen a világon.
3. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József
4. Egy ember onnantól nyilvánítható halottnak, hogy már nem vágyik semmire az élettől. Fehér Boldizsár
5. Ragyog a nap, virágok nyílnak S te nem látsz semmit már soha. Ifjú tested ahol már oszlik: Illat, se fény nem száll oda.
6. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
7. Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
8. Halott ez a szerelem, Hiszen új virágot nem hajt Szíved csak havat hint, Néma búcsút, keserû kínt.
9. Emlékszel? Fázott a kezed. Õszt emlegettünk s féltünk tőle. (...) Leheletemmel ujjaid szívesen melengetném: hol vagy? Szederágat horzsol a fény. Ma nem találkozunk. Sem holnap. Egyed Emese
10. Úgy néz ki, számodra halott vagyok, bár ez talán nem is olyan meglepő, te tudod a legjobban, hogy azt, amit velem tettél, nem lehet kiheverni.