Létünk nagy gyötrődése onnét származik, hogy örökösen egyedül vagyunk, és minden erőfeszítésünk, minden tevékenységünk arra irányul, hogy magányunkból kimeneküljünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.
2. Egész életünkben legnagyobb gyötrelmeink oka azoknak a hiánya, akiket nagyon szeretünk. Weaver Andrea
3. Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk. Dino Buzzati
4. A magányosságunk titka, az elkülönülésünk előkelősége. Dénes Zsófia
5. Nem vagyunk egyedül, csak meg vagyunk osztva, közös tudásunktól rég meg vagyunk fosztva. Külön úton járunk, megoldást keresve, az elkülönülés csapdájába esve. Aranyosi Ervin
6. A titkaink árnyékként követnek minket, bárhová megyünk is. És gyakran az okozza a problémát, hogy egyedül vagyunk velük. Michael Slepian
7. Egyénenként az emberi lét kegyetlenül magányos, ugyanakkor pedig az emlékezetünk forrását tekintve egybekapcsolódunk. Murakami Haruki
8. Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él. Háy János
9. Minden és mindenki, akit szeretünk, kínszenvedést is okoz számunkra - hiszen oly gyötrő az örökös rémület, hogy elveszítjük. Ivan Alekszejevics Bunyin
10. Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna