Magányos sebekkel hajtom le a fejem, Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan, ne feledd!

Kapcsolódó idézetek

1. Amire por rakódik, arra emlék is.
2. Porból vagyunk, porrá leszünk, Egy pillanat, fényes jelenség, Öntudatos, szép életünk. Dura Máté
3. Itt maradtam utánad a saját fejemben. A nyelvemet már felmostam többször, a fülemből kisöpörtem a hangodat, a szememről lemostam a mozdulataidat, de most az orromban állok egy porolóval, és kergetem a szagodat, mert száll mindenfelé, és tüsszentenem kéne, de nem fogok. Nem fogok végezni időre. Kemény Zsófi
4. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
5. Állok, örökké veled szemben, kit magamnál jobban szerettem, csak porszem vagyok hozzád képest, por beszél a por istenéhez. Gyurkovics Tibor
6. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen. Nemes Nagy Ágnes
7. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
8. Nincs közöm senkihez, szavam szálló penész, vagyok mint a hideg, világos és nehéz. József Attila
9. Látjátok, feleim, szem`tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" - már nem az, ami volt. Márai Sándor
10. Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull.