Ugrás a tartalomra
Mama, ugye hallasz még?
Már betakar a távol.
Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!
Kapcsolódó idézetek
-
Mama,
Úgy fáj, hogy itt hagytál,
Mama,
Hisz el se búcsúztál,
Fentről hallasz talán...
Muri Enikő
-
Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.
-
A csendet hallgatom,
a csend, az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Edda
-
Hol lehetsz? Ha te már látsz engem,
ne hagyj itt, mint hallgatag virágok.
Újra kérlek, nyílj ki közelemben
s szólalj meg, ha közeledben járok.
(...)
Csak remélem türelmetlenkedve,
hogy te már a nyomom megtaláltad,
s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe
én is mindenképpen eltaláljak.
Lászlóffy Aladár
-
Ahányszor azt hiszed, hogy itt a vég, rájössz, valahol még lámpa ég.
Monika Feth
-
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hû eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.
Tóth Árpád
-
A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Edda
-
Még reggel, amikor szólni kezd a csend:
madárdal hangzik, és tûnnek az árnyak,
átjár a drága, vigasztaló tudat,
hogy egyedül is - ott vagyok Tenálad!
Harriet Beecher Stowe
-
Megvagy-e, anyóka, kedves, élsz-e?
Élek én is. Most köszöntlek én.
Áradjon kis házad ereszére
az a mondhatatlan esti fény.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
-
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Nadányi Zoltán