Már gyûlnek a fákon a hollók - ijedezget a szívben a vágy - leskelve köröznek az égen, mint kunkorodó teagőz, így szálldos az élet is éppen, a tavasz meg a nyár meg az ősz.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
2. Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János
3. Ujjong az élet, fû-fa feléled, Dalt fütyörészget a madárfiók; Égnek a rózsák, a százszor is szépek, Ott reszket rajtuk a hajnali csók. Nem riad hang, mely méla, kesergő, Nászt ül az élet a mindenség felett - Sejtelmesen zug az erdő, az erdő. Májusi hajnal, köszöntelek!
4. Fuldokolok a tavaszban. Fáj a szívem, hogy tavasz van. Hát mégis föltámadt a rég volt? Csöndesen rám szédül az égbolt.
5. Ébred a világ. Zöld illatok suhannak a határokon által, hozván a tavasz ígéretét. Parányi szálak búnak elő a barázdákból. Kifeslenek az ágak végin a szûz rügyek. Zsenge füvek parádéja lepi a mezőket. Dombok oldalán virul a galagonya. A telet általvészelt diófák szarvas koronája még kopár. Az új leveleket fakasztó hajtások vágyakozón kavarják az égi vizeket. Vámos Miklós
6. Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban. George Eliot
7. Futnak a hó hadai, jön vissza a fû a mezőkre, fákra a zöld haj, a lomb; újul a föld szine, és békén megapadva özönlik partjai közt a folyó. Quintus Horatius Flaccus
8. Tavaszi szél a fagyot, a tavaszt tovaûzi a tûnő nyár, s ha az almahozó ősz kiteríti gyümölcsei kincsét, újra betoppan lomha ködével a tél. Quintus Horatius Flaccus
9. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
10. Tavasz van, az az évszak, amely nyugtalansággal tölti el az embert, az erősödő fény időszaka, amikor a talaj feléled és annyira megtelik élettel, hogy az emberek még álmukban, a hétköznapok zaján át is észreveszik; az élet ellenállhatatlan, buja, szemérmetlen ereje ez. Jón Kalman Stefánsson