Már úgysincs időnk, a kontinensek mindjárt szétúsznak megint, és a természet amúgy is két részre osztható, az egyiket hidegen hagyjuk, a másikat már elpusztítottuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem szabad, nem lehet megállítani a gyorsuló időt, de mégis jó lenne életben maradnia a Földnek. S a kettő most mintha egymásra támadna, mintha nem tudnánk összeegyeztetni őket.
2. Egyre rosszabbul érzi magát a minket körülvevő világ. Olvadnak a jégsapkák és a gleccserek. Pusztulnak a rovarok. Letarolják az erdőket, térdre kényszerülnek az óceánok és az ökológiai rendszerek. Mint ahogy a körülöttünk élő emberek jó része is. Malena Ernman
3. Volt idő, amikor a természeten múlt, hogyan maradhatunk életben. Most rajtunk múlik, hogy a természet hogyan maradhat életben.
4. A természet elemei háborúban állnak egymással, mert mi, emberek visszaéltünk a környezet biológiai rendszerével. Rosszul bántunk a légkörrel, rosszul bántunk az állatokkal. Rosszul bántunk embertársainkkal.
5. Napjainkban, de a jövőben még inkább, a Föld egyetlen részének sem lehet javára a másik kára. Együtt boldogulunk mindannyian - vagy együtt pusztulunk el. Isaac Asimov
6. Eljön az az idő, amikor rádöbbenünk, hogy a szüleink nem tudják megmenteni magukat vagy minket, hogy mindenkit, aki átgázol az időn, előbb vagy utóbb elragad a hullám, és kisodródik a tengerre - vagyis rövidesen mind elmegyünk. John Green
7. Nem vagyunk egyedül, csak meg vagyunk osztva, közös tudásunktól rég meg vagyunk fosztva. Külön úton járunk, megoldást keresve, az elkülönülés csapdájába esve. Aranyosi Ervin
8. Az idő természetét leginkább a változásban tudjuk megragadni. Minden változik, minden öregszik. Aki megszületik, az meg is hal. Az élőlények egyszer csak megöregszenek. Még a kövek is kopnak, még a négy és fél milliárd éves Föld is rendkívüli mértékben megváltozott. A változás jelenségének köszönhetően, az idő képzetét is képesek vagyunk megérteni. Margherita Hack
9. Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyûr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek. Stephen King
10. Az ember nagyon ostoba állat, ennyire egyszerû az egész. Képtelenek vagyunk a jövő tavasznál vagy a következő születésnél előbbre gondolkodni. Ezért pusztul el minden. Maja Lunde