Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.

Kapcsolódó idézetek

1. A bûntudat sokkal kegyetlenebb, mint a halál. Hisz mindenki meghal, de csak néhány ember érez igazán bûntudatot a rossz döntése miatt.
2. Fájdalmas, öreges megnyugvással gondolt a halálra. Nem irtózott tőle, inkább szelídnek érezte, és az anyaföldet, amely befogadja majd, mélységesen, igaz lelkéből szerette. Inkább az élet volt az, ami sokszor keserûséget támasztott a szívében, az élet szolgált kegyetlen tapasztalatokkal, gonddal, csalódással. Mika Waltari
3. Sok rossz embert ismertem és sok boldogtalant, kiket nem a viszonyok, nem is a szív romlottsága tettek boldogtalanokká s rosszakká, hanem azon könnyelmûség, mellyel vágyaiknak kötelességeiket föláldozták. Deák Ferenc
4. Tudom milyen érzés veszíteni, mikor biztos vagy benne, hogy jót teszel, ám mégis kudarcot vallasz. (...) Félhettek. Menekülhettek. Úgyis utolér a végzet.
5. Nem tudta se önmagát, se másokat szeretni. Szívét börtönként élte meg... ki akart törni belőle... szeretni akart... azt akarta, hogy szeressék... és ezért fölrobbantotta szívének falait... nem tudta, persze, hogy ebbe bele is halhat... az utolsó pillanatban döbbent rá, amikor már késő volt. Müller Péter
6. Nem, nem! Csak a halál jó. Nem élhet ebben a tenger vérben, kitépett szívével, megátkozottan az egyetlen férfitól, akire vágyott, s aki a másé. Most már, hogy van hozzá ereje, meg kell halnia. Émile Zola
7. Keserû dolog, ha az embernek deres fejjel kell beismernie elkövetett hibáit. De még keserûbb, ha már arra sincs ereje, hogy jóvá tegye. Leonyid Leonov
8. Átérezte az idejekorán elpusztult élet szomorúságát, a test nyomorúságát, amelyet értéktelen vacakként hajítottak ki; átérezte a saját halálát, amely egy nap be fog következni.
9. Nem könnyû a halál tudatával élni, de még nehezebb lenne hinni a halhatatlanságban, aztán rájönni, hogy tévedtünk. Yuval Noah Harari
10. Azon tûnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni. Émile Zola