Meggyógyítani nem lehet Az összetépett szíveket, Kár a kidőlt fákért, Átsírt éjszakákért, Kár szegény, pusztuló szép Magyarországért.

Kapcsolódó idézetek

1. Nehezen gyógyul a szív, marad egy életen. Rám tör a félelem, de nem gyógyít meg senki sem. Nehezen gyógyul a szív, marad a fájdalom. Úgy múlik, csak álmodom egy szép napon.
2. Nem volt elég lelkem a jóra, s nincs elég erőm rossznak lenni, nincs már se könny, se bûn, se semmi. Csak fáj a föld, az ég s a szívem. Lányi Sarolta
3. Az összetört szívet túl jól ismerem, nem könnyû kigyógyulni belőle. Néha nem is sikerül.
4. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
5. Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár... Kár ma élni, kár ma már! Edgar Allan Poe
6. A fájdalmat nem lehet elfelejteni, sőt újra és újra felidéződik, mint egy betegség. Szívek szakadnak meg, és nincs rá gyógyír; az ember csak azon tûnődik, hogy mi történt azzal az élettel, amelyet együtt kellett volna leélniük. Suki Kim
7. Hol mérgezett, fekete vér szivárog, Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést, S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon, Letépi mindíg-újból a kötést. Reményik Sándor
8. A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A szív kitépetett termő földéből, de gyökerei bennszakadtak. Nappal gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák, és azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny. Nincs betegség a miénkhez hasonló. Nem gyógyulunk. Jókai Mór
9. Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
10. Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tûnt tájak, fájó töredékek Juhász Gyula