Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén, révült ördögûző, a papírtrombitát, ám azt se firtatom, hogyan s mitől vészeltem át az önpusztító időt, a heveny és idült bajokat, s miféle hajlam, kedvező csillagok következtében.

Kapcsolódó idézetek

1. Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak. Márai Sándor
2. Ahhoz már túl öreg vagyok, hogy cselekedeteim miatt feldühödjek. Elfogadom magam az összes jó és rossz tulajdonságommal együtt. Nem pazarlok időt sajnálatra, dühre. Gregory Peck
3. Visszanézek, eltelt pár év, jó és rossz talán. Mit másként tettünk volna, az már nincs többé, csupán elengedni kell, mi elmúlt, mint lombjait a fák engedik, mert újra jön még tavasz a tél után.
4. Aki annyi évet megélt, csupán ettől a ténytől optimista lehet, így nem csoda, ha öregkorában hajlamos megbocsátóbban szemlélni a világot: ha én túljutottam annyi szörnyûségen és borzalmon, akkor mégis van remény. Bolgár György
5. Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltûnt a szemem elől, az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező; nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad. William Wordsworth
6. Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörû átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok. Vavyan Fable
7. Elmúlt egy év! Csak egy atom az örökkévalósághoz viszonyítva s mégis sokszor csaknem elviselhetetlen teher egyesekre nézve. Így hát sokan fel fognak lélekzeni ab­ban a boldog tudatban, hogy a terhet levették róluk és boldogok lesznek abban a reményben, hogy az újév kevesebb gondot és talán egy kevés szerencsét is fog hozni számukra. Mások pedig sajnálni fogják, hogy a szép óév, mely oly sok jót hozott nekik, oda van, visszavonhatatlanul elveszett a múltnak árjában.
8. Megkönnyebbül a lélek, semmi sincs, mi bántaná a tökéletes órát, és előtûnik, mint valami kincs, a véglegesen összetört valóság. Gyurkovics Tibor
9. Kigyógyfûrészelem magamból a téves részeket. És nem hatódom meg könnyen már se bûnbánattól, se szép szavaktól.
10. Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek a jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembenézek! Tompa László