Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása.

Kapcsolódó idézetek

1. Képes lehet az ember arra, hogy a szerelmet megállítsa az időben? (...) Megpróbálhatjuk, de ezzel pokollá tesszük az életünket. Én nem ugyanazzal az emberrel élek házasságban több, mint húsz éve. (...) Sem ő, sem én nem vagyunk már ugyanazok, és éppen ezért elevenebb a kapcsolatunk, mint bármikor volt. Nem várom el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint amikor megismertem. És ő sem várja el tőlem, hogy ugyanaz az ember legyek, mint akivel először találkozott. A szerelem túl van az időn. Vagy jobban mondva: a szerelem az egyetlen pontba (...) sûrített idő és tér, amely folyton változik. Paulo Coelho
2. Hihetetlen, hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át, a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (...), és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem. Gabriel García Márquez
3. Akinek családja van, gyerekei, az tudja, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy terveztük. Épp ettől olyan érdekes. Az élet (...) tele van izgalommal.
4. A házasság néha a tökéletes öröm mámorát jelenti, máskor inkább gyógyíthatatlan betegségnek tûnik. Egy-egy hosszabb ideje tartó házasság bejárja a két pólus közti teljes érzelmi skálát. Gary Chapman
5. A szerelem éppolyan zavaros, mint maga az élet. Olyan fordulatokat vehet, amelyeket az emberek nem láthatnak előre és nem is érthetnek meg, és amelyek csak végeláthatatlan megbánást hagynak maguk után. Nicholas Sparks
6. A házasság olyan hatalmas, titokzatos, intim dolog. Nincs két házasság, amelyet tudományos alapon össze lehetne hasonlítani, rengeteg különböző tényezőn múlik, de leginkább azon, hogy két ember mit képes elviselni. Taffy Brodesser-Akner
7. Mit tehet az ember, mikor élete kettéválik, mintha valamilyen földcsuszamlás közepette megnyílnék a föld, s kettészakítana egy békés családi házat? (...) Nem tehet semmit. Márai Sándor
8. Nincs nagyobb boldogság a földön (...), mint az összetartozó emberek egyetértése, és nincs tragikusabb, mint a halódó szerelem, az érzés megmagyarázhatatlan, észrevétlenül terjedő és egyik fél által sem érdemelt pusztulása. Az ember egyik percről a másikra végképp magára marad. Konsztantyin Pausztovszkij
9. A tenger olyan (...), akár egy szeszélyes nő: soha nem lehetett tudni, mikor ereszti haragját a közelében levőkre, hogy aztán - mintha mi sem történt volna -, megbékéljen.
10. Sohasem gondoltam volna, hogy az életünk, mely ily szorosan összefonódott, ilyen gyorsan szét tud szakadni. Ha tudtam volna, talán megpróbálom szorosabban fogni, és nem engedem, hogy nem látott hullámok szétszakítsanak minket.