Mert ami fáj csak az dalol sebet üt rajtad valahol nyársra tûz mint egy kardvirág a nyári kertek illatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert. Móricz Zsigmond
2. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
3. Nem fájhat úgy a betegek testének, Ha éles vas jár át sebeiken, Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének, Mint e sovárgó vágy fáj énnekem. Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére, Egy cseppet a remény kútjából, oh leány, Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán. Petőfi Sándor
4. A szívfájdalom olyan, mint egy lassított autóbaleset, amit Mozart gyászmiséje kísér. Olyan íze van, mint a temető mocskának. Olyan a szaga, mint az elégett virágoknak. Olyan érzés, mint a kegyetlen erőszak.
5. Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta. Stendhal
6. Amikor sírsz, füzek panaszát isszák a habok, s a fák gyökerei sós vizet nyelnek. Elekes Ferenc
7. Édes érzés a szeretet, Mely nyilával sebesített; Nyilaidtól, látod, vérzem, Nyilaid sebeit érzem. Tégedet ki ne szeretne, Nálad nélkül ki lehetne; Nálad nélkül nem is élhet, Melletted a holt is élhet. Dukai Takách Judit
8. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Ady Endre
9. Forró betonon hasalok Távoli hang csak a gyász Lassan lüktet egy ér Fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér Oh, csak játszik a szél Tudom, már messze vagy rég Bennem minden halk szavad él. Bonanza Banzai
10. Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak, Tikkadt virágnak, mint a víz szeme. Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak, Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.