Ugrás a tartalomra
Mért oly távol, mért oly messze?
Hisz veled mindig ünnep lenne.
Ágrólszakadt kis madárka
vagyok nélküled. Én árva!
Kapcsolódó idézetek
-
Száraz ágrul messze száll el a madár,
Addig repül, míg ződ ágra nem tanál;
A kis madár elmaradt a párjátul,
Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul.
-
Árva vagyok, hej nincs is olyan árva,
Mert szívedből, rózsám, ki vagyok zárva.
Nem leszek én árva mindég,
Ború után derül az ég, ihaja!
-
Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még. Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz.
Müller Péter
-
Csoda veled minden,
csoda veled minden perc.
Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz.
Öleléseinkben is túl nagy a távolság,
lelkedet a lelkemmel szorosan átfonnám.
Caramel
-
Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt.
Reviczky Gyula
-
Mert messze vagy, mert messze vagy,
olthatatlan a szomjúságom,
hangodat, hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban, amikor nem tudsz róla.
Várnai Zseni
-
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!
-
Sok bánat ért, de mindent elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simúlva
Könnyebben tûri erdők viharát.
(...)
Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad;
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint tavasz a vándor-madarat.
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem, beh magamra maradtam!
Sivatag lett nekem ez a szép világ,
Beborulva látom minden csillagát.
Endrődi Sándor
-
Már másfél nap is sok tőled távol,
Csodának látlak én téged, azért hiányzol.
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek,
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek.
Punnany Massif