Árva madár tévelyeg a magasban - Én istenem, beh magamra maradtam! Sivatag lett nekem ez a szép világ, Beborulva látom minden csillagát.

Kapcsolódó idézetek

1. Magános csevegéssel repdes a madár a puszta s lefosztott ágon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszkor párjával a szerelmet érzette s éneklette. A természet szünnapja beállt. Kármán József
2. Mért oly távol, mért oly messze? Hisz veled mindig ünnep lenne. Ágrólszakadt kis madárka vagyok nélküled. Én árva! Juhász Magda
3. Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban.
4. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
5. Száraz ágrul messze száll el a madár, Addig repül, míg ződ ágra nem tanál; A kis madár elmaradt a párjátul, Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul.
6. Az úton hajnali félhomály, A hold az égen, a busz nem jár. Szürke ország, szembe szél, Magányos madár enni kér. Reggel harcba indulok, Megpihenni nem tudok. Lebegek két világ között, Otthonom ködbe vész. Intim Torna Illegál
7. Vigasztalást csak enmagamtól várok, Ha mindjárt elhagyva, számkivetve, Nem ismerve s élve elfeledve Magán s egyedül a világban járok. Kisfaludy Károly
8. Magányomban, mint hóban a gyerek, jajgatok, sírok, sorsom émelyeg. Hó-kalickában gubbaszt vak szívem: zománc-szemgolyós madár-szégyenem. Juhász Ferenc
9. Sárga madár kapaszkodik egy faágon. Hideg és gonosz a szeme. Alatta az ágon barackok, fonnyadó barackok, pödörödött, sárguló levelek a gallyak végén. A madár karmos lába úgy kapaszkodik meg az ágon, mintha fojtogatná, és ettől fonnyadtak meg a barackok. Amire rákapaszkodik, megfojtja... ahogy a hazugság megfojt mindent. Szilvási Lajos
10. Árvák vagyunk, mint emberek, társtalanul vándorlunk egymás mellett. Minden élőlény természetszerûleg önző, ezért magára marad. De ha kinyitja a szívét, övé a mindenség. A jó csak a jót látja, a szép a szépben gyönyörködik. G. Hajnóczy Rózsa