Mi vagyok én? Egy valahonnan az ismeretlenből feladott csomag, amelyre elfelejtették ráírni a címzést is meg a feladót is, s most se kikézbesíteni, se visszaküldeni nem lehet. Huszonegynehány éve itt hányódik, a postások ide-oda dobálják, mindenkinek útjában van. Ideje lenne valamit csinálni vele, mert erősen romlandó.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az. Fabio Volo
2. Viszonylag kevéssé ismert tény, hogy egyetlen év leforgása alatt körülbelül húszmillió levelet kézbesítenek halottaknak. Az ember - a bánatos özvegyek és a lehetséges örökösök - elfelejtik értesíteni a postát, nem mondják le a lapelőfizetést, nem értesítik a távoli barátokat, nem fizetik a kölcsönkönyvtári büntetést. Ez a húszmillió ismertető, bankkimutatás, hitelkártya, szerelmes levél, reklám, üdvözlőkártya, pletyka és számla, amely napról napra a lábtörlőre vagy parkettára hullik, amit egy laza mozdulattal a korlátba vagy a levélládába gyömöszölnek, lépcsőházakban gyûlik, senki által nem háborgatottan verandákon és lépcsőkön halmozódik, és sosem jut el a címzetthez. A halottak fütyülnek rá. És ami ennél is fontosabb, az élők is. Az élőket csak kisszerû problémáik izgatják, és nincsenek tudatában, hogy a közelben egy csoda megy végbe. A halottak újra életre kelnek. Joanne Harris
3. Néha levelet írok magamnak, egy régi bélyeget ragasztok rá, és bedobom a levélszekrényünkbe, hogy a többiek azt higgyék, van valakim, aki csak az enyém és akiről ők nem is tudnak.
4. Unom magamat, azt, aki én vagyok, Aki lehetett volna belőlem, itt hagyott.
5. Régen fontos volt, ma egy idegen néz csak rám, Amiért ragaszkodtam, ma lehet, hogy eldobnám, Hiszen csak gyerek voltam még, már csak a választ szeretném, Azt tudom, te ki vagy, de ki vagyok én? Children of Distance
6. Hová mondd hová rejtsem a romlott éveket belém gázoltál fölkavartad az életem ami szép volt is a sodrásba veszett mint levél a színét múltamat cserélgetem.
7. Itt az ideje, hogy megírjam, amit nem tudtam elmondani, akkor is, ha már késő. Levelemben leírom neked, hogy mi történt, bár sosem fogod megkapni. Te mondtad, hogy miután megírjuk, el kell égetni a levelet, hogy elégjenek vele együtt az érzések is, és a fájdalom. Vagy hogy is volt, hogy mondtad, ja igen, elszáll a füstjével a fájdalom. Csak pontosítani akarok. Bolond volnék, ha nem sírnék azért, mert hibáztam. Elszúrtam. Kezdem elölről. Megpróbáltam tovább lépni, korábban sohasem sikerült. Kapaszkodtam a múltba, visszanéztem... úgy akartam felejteni, hogy közben folyton emlékeztem. Micsoda hülyeség... így aztán lerobbantam. Két dolog közt őrlődöm, megbocsátás nélkül. Nincs előrelépés megbocsátás nélkül. Nem várok csodákat, csak ami szembejön, vagy nem. Sok mindent kell tisztáznom, de ez nem csak rajtam múlik, rajtad is.
8. Életem célja, hogy még unalmasabbá tegyem az amúgy is unalmas hétköznapokat. Olykor arra gondolok, hogy talán több személyiség is lakozik bennem. Ám ez hazugság. Képzelgés. Mivel mindenki, aki bennem lakozik, a részemet képezi. A több százmillió én, aki bennem él, valamint az őket csomagolásként magába foglaló én egy nagy egységet alkot, ami én vagyok. Mivel több százmillió én lakozik bennem, szinte mindig ellentétben áll egymással az, amit mondok, és az, amit gondolok. Ám ezeket az ellentmondásokat többnyire azok az énjeim idézik elő, amelyek a csomagolás alatt lapulnak. Kanehara Hitomi
9. A halál egy olyan fekete csomag, amely különböző alakban, súlyban és méretben létezik. Mégis, amikor megérkezik a küszöbödre, azonnal tudod, ki küldte, anélkül, hogy megnéznéd a feladót vagy kibontanád a dobozt. Egyszerûen csak tudod. J. R. Ward
10. Mióta nem jársz ide, elég nagy a rendetlenség a szobámban. Most végre lehet káosz, úgysem látod, nekem meg jó így is. Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról, könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe, hogy miattad pakoltam össze mindig. Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne, mint azok a napok. Mintha várnálak. Dékány Dávid