Micsoda ostoba dolog az emberi test! Mennyi tudás, emlék, gondolat, terv, minő ritka ital a finom csontedényben - s egy ostoba daganat valahol a zsigerek közt, félrelöki, kiborítja, kilöttyenti a földre, s az ostoba föld beszívja, mint a sáros hó levét.

Kapcsolódó idézetek

1. Van olyan eszme, amelyet, mihelyt szavakba öltözteti az ember és hangosan kiejti a száján, rettentő ostobának látja. Olyan ostobának, hogy az ember önmaga is szégyelli. És miért? Azért. Mert valamennyien olyan rosszak vagyunk, hogy az igazságot egyáltalán nem tudjuk elviselni. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2. Az ostobaság hol csurran, hol csak cseppen, hol csordogál, hol pedig árad, de mindenütt jelen van. Nincsenek határai, nem ismer korlátokat. Olykor csendesen csobog, egész elviselhetően, máskor meg egy helyben poshad, mint az iszap, megint máskor hirtelen nekilódul, mint a földrengés vagy a tengerár, mindent elnyelve, csúffá téve, bemocskolva, ami csak az útjába kerül: az ostobaság mindenkit besároz. Sőt, azt sem átallja közben a fülünkbe sugdosni, hogy mindannyian vétkesek vagyunk benne. Jean-François Marmion
3. Mint ahogy azt látjuk, hogy a víz s más nedv, ha edénye Széttörik, elfolyik és lassanként szerteszivárog, És szétfoszlik a köd meg a füst is a híg levegőben, Hidd el, hogy lelkünk is szétfolyik, és hamarabb vész El, s gyorsabban változik ismét őselemekké, Mint hogy az ember testéből kiszakadva elillan. És ha a test, mely edényképpen szolgál vala néki, Nem képes megtartani többé, összetöretvén, Vagy mert megritkult, az erekből vére kifolyván, Hogy hiheted, hogy a lég meg tudná tartani egyben, Bár az a testünknél sokkal ritkább szövedékü? Titus Lucretius Carus
4. Az emberek, amint láthatod (...), kegyetlenek és ostobák. Amikor fiatalok, feladják fiatalságukat és az egészségüket, hogy pénzt és hatalmat szerezzenek. Amikor pedig betegek és idősek lesznek (...), hogy ismét visszakaphassák az egészségüket és a fiatalosságukat, rááldozzák minden vagyonukat, aminek megszerzésébe oly sok időt és energiát öltek.
5. A test ostoba, és nekünk kell megvédenünk önmagától. A test addig akar enni, amíg megtelik. Már nem éhes, de még mindig tömi magát. (...) A test azonnal akarja, amire vágyik. A következményekkel majd később foglalkozik. Nekünk kell okosnak lennünk, kellő önuralommal és önismerettel rendelkezni ahhoz, hogy beavatkozzunk, és megelőzzük a következményeket. Ryan Holiday
6. Az ember nagyon ostoba állat, ennyire egyszerû az egész. Képtelenek vagyunk a jövő tavasznál vagy a következő születésnél előbbre gondolkodni. Ezért pusztul el minden. Maja Lunde
7. Az agy esendő. Hiába lakozik benne az öntudatunk, és minden tapasztalatunkat ő irányítja, e rendkívül fontos feladatok ellenére meglepően zavaros és rendszertelen a mûködése. Elég csak ránéznünk, hogy belássuk, valójában milyen nevetséges is az agy. A formája egy mutáns dióbélre, vagy még inkább a lovecrafti rémvilágból előbújt rumos zselére, esetleg egy leharcolt bokszkesztyûre hasonlít. Persze tagadhatatlanul megkapó, de azért közel sem tökéletes. Tökéletlenségei pedig mindenre hatással vannak, amit az emberek tesznek, mondanak vagy éreznek.
8. Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért. Cassandra Clare
9. Érdekes és érthetetlen az a lassúság, amellyel a világ egyik része adoptálja a világ másik részének értékes elgondolásait. Az ostobaság ezen formája nem szorítkozik sem közösségre, sem nemzetre: egyetemes jelenség. Az az igazság, hogy az emberi faj nem csupán lassú az értékes gondolatok átvételében - időnként makacsul ellenáll azoknak. Mark Twain
10. Az elme olyan, mint a test. Állandó ostroma alatt van a félelemnek, a gyûlöletnek és egy egész rakás elhagyatottságnak. Ezek a dolgok épp olyan halálosak, mint bármely rákos sejt. Az elme olyan, mint a test. A tény, hogy az elme túlélheti, az egy csoda.