Micsoda viharzó Keresztút húzódik a feldúlt levegőben! Jézus-arcú, csapzott madarak vijjognak, sírnak eltûnőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
2. Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk. Victor Hugo
3. Amikor a vihar kitör, sokakat megbénít a félelem. Mások kitárják szárnyaikat és szárnyalnak.
4. Idelent madarak vacognak, deres csönd dermedt ágra ül, mesék csodái összerogynak... és szívünk egyre nehezül.
5. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
6. Beakad a hang, és egy ágon libeg tovább, betapad a szó, ahogy a lélek (hopp!) odébb állt. Repdesek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a felhők közt dúdolgatsz. Rúzsa Magdolna
7. Elindulsz és megállsz valahol. Igyekszel eljutni oda, ahol Isten kijelölése vár. Útközben vergődsz, szárnyakat kapsz, repülsz, megállsz, lehet, hogy visszafordulsz. Így élsz. Folk György
8. Vihar szárnyán repül a gyors idő, terhe súlyos, akár egy malomkő. Röpít magával fájó, nagy gondokat, szabad mégis, mint a gondolat. Lord
9. Dörög az ég, a szívem gyorsan ver. A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el, Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél. Üres világod - látod, éppen ennyit ér! Vastag Csaba
10. Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. Köd száll, lomha madár. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Nesztelenül közelít, mély havon át a halál. Radnóti Miklós