Mikor az emberek együttesen őrülnek meg, mert letöltik az összes elmebeteg üzenetet a levegőből, mikor nem marad fa, mert szükség volt minden papírra az újságnyomtatáshoz, és ezért nem marad oxigén lélegezni, akkor a mûholdak megsülnek a túlhasználástól és leesnek az égből. És kétségbeesett mobilhívásokat teszünk a szeretteinknek, mialatt nézzük az anyaföld végnapjait a reality tv-n. A kommunikáció újból olyan lesz, mint amilyen a kezdetben volt.

Kapcsolódó idézetek

1. A kultúra nagyrészt leépül, visszafejlődik, mert az egyre szaporodó és egyre fejlettebb mûholdas adók egyre nagyobb mennyiségben zúdítják az emberekre a szórakoztató, banális, kalandos, butító, eltompító, mindig könnyen emészthető, nem különösebben változatos ócskaságok tömkelegét, mindenhová eljuttatják a végtelenül leegyszerûsített mintákat, elfojtják az egyéni gondolkodást, nem is csak az öltözködésben és a szokásokban, hanem a viselkedési normákban, a kívánatos és követendő mesterséges ideálokban is. Stanislaw Lem
2. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
3. Amíg elkortyolom a kávét, kitart az álomduzzadt nyugalom. Amint kissé ébredezni kezdek, a világ összes nyavalyás gondja megszólít. A rádió földrengésről, szökőárról, tûzfészekről, robbantásokról, merényletekről, csillagháborúról, balesetekről tájékoztat. Az ember már reggel kénytelen azt hinni, hogy ez lesz az utolsó napja. Vavyan Fable
4. Több milliárd év múlva, amikor a Nap kezd eltûnni, a Föld is egyre rosszabb helyzetben lesz, végül a Hold és a Föld is eltûnik. Ez az egész világ az ürességből jött, és visszatér az ürességbe. Ez lejátszódhat egyetlen pillanat alatt, tarthat addig, amíg a füvön megmarad a harmat, vagy akár sok száz kalpát is igénybe vehet. De végső soron minden ugyanúgy zajlik le. Minden felmerül, egy ideig megmarad, majd hanyatlásnak indul, és elenyészik. (...) Mindenütt láthatod, ahová csak nézel.
5. Az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerûen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerûen kiüresedünk. Eltûnik az életünk, amely löketet ad. Elunjuk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának. Az újság sem újság többé. Már önmagában az "újság" szó komikussá válik. Hiszen minden egy körforgás része a lassan forgó, immár lefelé tartó körvonalon. Türelmed az emberi lények iránt, akik újra és újra ugyanazokat a hibákat vétik, fogyatkozni kezd. Mintha folyton-folyvást ugyanaz az egykor imádott refrénû dal szólna, amelytől most már legszívesebben letépnéd a füledet. Matt Haig
6. A levegőben igen gyakoriak a rosszullétek, sőt a halálesetek is. Stresszes elfoglaltság az utazás, ami sok esetben heves érzelmi reakcióval is párosul. Ami az egyik ember számára egy unalmas hétfő reggeli út a brüsszeli hivatal felé, az a másiknak az életében akár hatalmas változás kezdete lehet. Soha nem lehet tudni, milyen gondolatok járnak az üléseikben feszengő utasok fejében. Vajon kényszerûségből búcsúztak el szeretteiktől a repülőtéren? Egy új élet lehetősége hajtja őket más kontinensre, menekülnek, gyászolnak, vagy boldogságukban mennek világgá? Amikor az utazás feszültsége és a repülés negatív fizikai hatásai találkoznak egymással, szívek állnak meg, tüdők adják ki magukból az utolsó leheletet, emberi életek érnek véget. Kordos Szabolcs
7. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Kubiszyn Viktor
8. Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk. Albert Tímea
9. Elveszett szerelmeink, széttépett leveleink és barátaink hangja a telefonban. A felejthetetlen éjszakák, a mániánk, hogy mindig, mindent átköltöztetünk, az emberek, akiket majd fellökünk, ahogy futunk a busz után, amely úgysem fog megvárni bennünket... Ez a sok minden, meg még más is. Ez elég, hogy ne omoljunk össze. Anna Gavalda
10. Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a popsztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak. Jim Morrison