Mily babonás a szív! Hitelt ad még a véletlennek is, sőt ki sem merem mondani, mily reményeket köt hozzá.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiába, a leleményességnek nincs határa! A szív néha nagyon különös módon nyilatkozik meg. Émile Zola
2. A legkeményebb szívet szerettem volna magaménak tudni, de már ez a szomorkás öröm is ráébresztett, milyen esendő, milyen sebezhető az emberi a szív. David Levithan
3. Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény. Honoré de Balzac
4. Az emberi természet és a szív olykor olyan csökönyös és olyan számon kérő tud lenni - és a legtöbbször ebbe bele is hasad egy kicsit. Richard Russo
5. Az ember szíve olyan dőre, hogy mindig bízik és reménykedik a jövőben, csalódásaiból sosem tanul, és a holnapot jobbnak képzeli, mint a mát. Mika Waltari
6. A legmegbízhatatlanabb dolog a világon az emberi szív. De egyben a legmakacsabb is. Akik összetartoznak, azok akár a világ végén is találkozni fognak. Az élet csupán egy szempillantás.
7. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
8. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
9. Az ostoba szív mindig másra vágyik, többre és kevesebbre a szükségesnél; eközben pedig nem is veszi észre, hogy minden az, ami elérhető, karnyújtásnyira tőle; ehelyett elvágyik, el- és visszavágyik minduntalan. Kabai Lóránt
10. A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. Carlos Ruiz Zafón