Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Milyen szenvedélyes öröm szállja meg a szívet, amikor olyasmiről hallunk, ami réges-régen esett, olyan régen, hogy még az évét, a hónapját se tudjuk.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol
🔄 Változás 🌱 Bölcsesség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A nagyon nagy öröm, ami olyan nagy, hogy az már felfoghatatlan - amikor elérkezik az ideje, kiszabadít mindenféle sötétséget, mindenféle kínokat és félelmeket. Ingmar Bergman
  2. Milyen jó érzés elmondani valakinek, ami a szívünkben fáj! Mintha levegő és napfény jutna a fülledt, dohos szívbe. Zilahy Lajos
  3. A sokat szenvedett szív számára olyan az öröm, mint a naptól szikkadt talajnak a harmat: szív és föld mohón issza be a jótékony cseppeket, de külsejük nem árul el semmit. Alexandre Dumas
  4. Hihetetlen, hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át, a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (...), és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem. Gabriel García Márquez
  5. Az igazi öröm a szív mélyéből fakad: abból a feltétel nélküli szeretetből, amely bizalommal fogadja a jót is, a rosszat is, mert tudja, hogy minden a javára válik. Simon András
  6. A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit. Oscar Wilde
  7. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
  8. Amíg megéljük a boldogságot, sohasem vagyunk tudatában. Csak ha már elmúlt és visszatekintünk, vesszük hirtelen - és gyakran csodálkozással - észre, milyen boldogok voltunk. Nikosz Kazantzakisz
  9. Ki nem ismeri a bánatos érzést, mikor sokévi távollét után hazaérve, mindent olyan ósdinak, elhagyatottnak látunk, és panaszosan szól hozzánk minden tárgy, gyermekkorunk jó ismerősei; minél vidámabbak a hozzájuk fûződő emlékek, annál mélyebb bánat fogja el a szívünket. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
  10. Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég, nem marad semmi emlék, az ember szíve vásik, az egyik nyár, mint a másik. Weöres Sándor
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat