Minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent valahol a világban. (...) Minden sóhaj felszáll az égbe, ott felhőkbe gyûlik, ami aztán apró darabokra törik, és a darabok csendesen lehullnak az emberekre.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyû kövek vannak És te könnyû felhőkön heversz! József Attila
2. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Ady Endre
3. És boldogok a fellegek, Mily könnyû mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg. Tóth Árpád
4. A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen, mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom, hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben. Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó istennek. A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy meglássuk az eget. Szép Ernő
5. Azt mondják: "olyankor" lehull egy csillag. Ihaj-csuhaj, hulló csillag, ihaj-csuhaj, megvakítlak egy kicsikét, égi ég, éppen csak egy kicsikét, úgyis marad teneked elég. Szilágyi Domokos
6. Az élet nem több, mint egy rövidke sóhajtás az örökkévalóságban, egy lepke kósza szárnycsapása, egy apró villanás, amely máris kialszik a mélységes sötétségben, olyan győzelem, amely magában hordozza a vereséget, egy olyan út, amely bármennyit tekereg is, végül elkerülhetetlenül a szakadékba torkollik, olyan mosoly, amely könnyekbe fullad. Jose Rodrigues dos Santos
7. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
8. Minden egyes könnycseppel, mit Hullatunk, Kevesebb lesz, folyton fogy a Bánatunk; S minden egyes szálló sóhaj Visz belőle valamit... - Hej, az idő, hej, az idő Tûrni lassan megtanít, Lassan-lassan megtanít... Nadányi Zoltán
9. Õ ott van minden csepp könnyben, Õ ott van minden halk szóban, Õ ott van minden lágy szellőben, Õ ott van minden boldog nőben, De nem, nem az enyém. Hobo Blues Band
10. A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Ady Endre