Minden életnek két útvonala van: egy lineáris és megfordíthatatlan, az öregedésé és a halálé - és a másik, az elliptikus és a megfordítható, ugyan­azon képek burjánzása láncolatban, amely nem ismeri a gyermekkort, sem a halált, sem a tudattalant, és semmit sem hagy maga mögött. E láncolat folytonosan hatja át a másikat, és néha egy szempillantás alatt eltörli annak még a nyomait is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyen utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember. Borisz Akunyin
2. Az (...) emberek számára (...) az élet egy hosszú vonal, amiről azt gondolják, hogy van egy pontos kezdete és egy elég egyértelmû vége. De a létezés az élet és a halál folyamatossága és egybefonódása, egy nagy körforgás, és ennek a körforgásnak soha nincsen vége. Élet és halál - végül is a kettő lényegében ugyanaz, az idő pedig teljesen lényegtelen.
3. Két dolog létezik, (...) ami egyet alkot: a valóság és az árnyéka, a fény és a sötétség. Az egyensúly két oldala. Az élet a halálból keletkezik, és a halál az élet következménye. Mivel kiengesztelhetetlenül ellenségesek, folytonosan viaskodnak egymással: ők szülik egymást folyvást és folyvást. És velük együtt születik újjá minden: az almafák virága és a csillagok fénye. Az életben rejtőzködik a halál. A halál magában rejti az újjászületést. Mit ér akkor az élet halál nélkül? A változatlan, örökké tartó, végtelen élet? Mi az, ha nem maga a halál? Az elmúlás, az újjászületés nélkül! Ursula Kroeber Le Guin
4. A természeti jelenségekkel ellentétben - amelyeknek ciklikus váltakozásaiban a halál és az újjászületés követi egymást - egyéni életünk egy megszakadó egyenes vonalhoz hasonlítható: volt kezdete, majd néhány útszakaszt követően többé-kevésbé hirtelen vége szakad, és örökre a semmibe vész. Az idő múlik, és vele együtt az élet is kérlelhetetlenül kicsúszik a kezünk közül. Guido Tonelli
5. Az élet nem egyenes vonal, és az út nem fut töretlenül egy irányba. Elágazik, és váratlanul erre vagy amarra kényszeríti az embert. De én bizonyos vagyok, hogy minden úton önmaga felé halad.
6. A halál a föltétlen bizonyosság. Addig a félelmes, göröngyös buktatóút, az élet. És közben néha a megnyugvás, hogy mindebben rend van. Márai Sándor
7. Az időnek nincs eleje, sem vége. A kerék forog, a kör visszatér önmagába. A kerék forog, és minden lélek a küllőihez kötődik az örökkévalóságon át. A forma és az anyag elenyészik, csupán a láthatatlan lényeg, a lélek, az én szárnyal át a korokon. Robert E. Howard
8. Minden út ugyanoda vezet, a sorsunkat nem kerülhetjük el, de az utak különbözőek, lehetnek szépek is, borzalmasak is, szegélyezhetik virágok is, holtak csontjai is. Mohamed Mbougar Sarr
9. Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerû dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
10. Kis és nagy dolog, fiatal és öreg, lényeges és lényegtelen – össze van kötözve a való és a képzelt világ. Ha az egyikhez nyúlsz, érinted a másikat is, ha egy szálat kihúzol, az egészen végigfut az áram. Minden valamitől valameddig tart, s most nem ugyanaddig, mint a másik pillanatban vagy a másik helyen. Bertók László