Minden léleklátás olyan, mint egy mélytengeri merülés. Ahogy a testünk, úgy a lelkünk genetikája is a mélymúltból ered - magával hozott régi dallamot játszik el minden ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek. Babits Mihály
2. A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.
3. Varázslatos, hogy minden szempillantással kap az ember egy kis ízelítőt a régmúltból. Mintha a múlt feltámadna hamvaiból, s emlékeztetne rá, hogy még mindig itt van.
4. Néha mindegy, hogy mélység vagy magasság, jó vagy rossz - minden egy tapasztalás. És vannak lelkek, akiknek bizonyos tapasztalásokon végig kell menniük. Soma
5. A zene olyan, mindent átfogó elmélyedést adhat, amelyen belül néhány pillanatig úgy érezzük, mintha túlléptünk volna az időn. Brian Greene
6. A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe. Babits Mihály
7. A lélekjelenlét azt jelenti, hogy a lelked jelen van. Egyébként nincs jelen. Százfelé figyel, érzelmek, indulatok, félelmek terelik, a tegnapon rágódik, s a holnaptól fél. Müller Péter
8. Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: állandón a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte tudomást sem veszünk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előre tekintünk, s nem látjuk, ami a lábunk előtt hever. Messzi tengerek hívása miatt gyötrődünk, s nem érezzük a hazai víz ízét. Kalandozó és buta vágyak partjaira vágyunk, s megfulladunk, ha végül partra vet az élet. Néha azonban váratlanul megmutatja magát a múlt. S ha van bátorságunk szembenézni a tárgyakkal, s mindazokkal az emlékekkel, amiket azok felidéznek, a hatalmába kerít valami nagy-nagy nosztalgia, összeszorul a szívünk, mert az ifjúság van azokban a tárgyakban, a helyrehozhatatlan hiba, a helytelenül végiggondolt gondolat. Nagy István Attila
9. Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle. Gottfried Wilhelm Leibniz
10. Minden tapasztalatunk egyfajta olvasása, kiolvasása annak, amire létünk irányul, és önmagunk beleolvasása az így kifejezett egészbe. A költészettel bensőséges viszonyba hozó olvasás is lakhatóvá teszi a jelenvalólétet. Hans-Georg Gadamer