Minden utazó jól ismeri ezt a kellemetlen állapotot, a fáradtság és a nyugtalanság keverékét. Bámuljuk az órákat és a menetrendeket, tüzetesen megvizsgáljuk a visszeres márványt a lábunk alatt, beszívjuk az ammóniát és a hideg téli éjszakákon a mozdonyok acélöntvényeiből áradó nehéz szagot.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha visszatekintünk, mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, melyektől az emlékezetünk úgy viszolyog, mint fáradt utazó az előtte elterülő hosszú, kihalt és sivár úttól. Az ilyen emlékeket még a későbbi boldogság biztonságában sem tudjuk borzongás nélkül felidézni. Pelham Grenville Wodehouse
2. Hogy a láb botladozik, mindennapos élmény. Ám van olyan perc (...), amelyben az utas azt érzi, botladozik a lelke, a lélek, amely megszokta az egyenletes élményeket. Szabó Magda
3. Csak hallgatom, hogyan dobog szivem, s hideg borúval bámulom magam, mint a vasúton az első beszállót, kit fáradott közönnyel megtekintünk. Hogy később mindörökre elfelejtsük. Kosztolányi Dezső
4. Mozdony füstölög, sínek rohannak a szélnek... Fáradt vagyok, szememet recsegő sugarak szúrják, Legyetek jók, ha maradtok, ne sírjatok értem: Huhogó, vén vagonok ropogása köszönti hazámat. Demény Péter
5. Vannak reggelek, mikor annak ellenére is el kell indulnunk utunkon, hogy már a kávé illatával együtt érezzük a közelgő baljós események átható szagát.
6. A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el. Jodi Lynn Picoult
7. Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit. Michel de Montaigne
8. Az unalom csak a kezdete ennek az utazásnak... megérezteti velünk, hogy az idő túlontúl hosszú, és képtelen bármilyen végcélt vetíteni elénk. Emil M. Cioran
9. Vonaton az ember rövid, ám intenzív álmokat lát, olyanokat, amelyekbe beleszûrődik a kinti valóság, olykor sokkal hihetőbb formában, mint ahogyan körbevesz bennünket. Balla D. Károly
10. Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor tudja, hogy hamarosan minden megváltozik. A napok lassabban telnek, vagy éppen hogy gyorsabban. A szellő kellemesebben simogatja a bőrét, vagy fájdalmas nyelésre készteti, összeszûkítve a torkát. Erre az érzésre nem lehet felkészülni, mert úgy köszön be, mint egy nem várt látogató, aki visszaél a vendégszeretetével.