Mindenszentek éjszakáján, ezerkilencszázötvenhatban, a bánatkönnyek kővé merevedtek. Megkövesedtek. A béke-köpeny heves csapással a földre hullott, hiénaként állt az elnyomó ott, fogvicsorítva. Mindenszenteki anyák! Sirassátok Magyarország gyermekeit!

Kapcsolódó idézetek

1. A szemvakító fényességben egyenként hulltak térdre a magyari szentek s szemükből kicsordultak a hála könnyei. Végiggördültek a ragyogókék pádimentumon, valahol egy kis likon kiestek s aláhullottak a földre. S minden csepp egy-egy újszülöttnek hullott a homlokára. Wass Albert
2. Szent napján a kegyeletnek Én is felgyujtom mécsemet, S míg árnyaik körüllebegnek Szárnyadon, bús emlékezet: Imádkozván ím újra látom S ontom értük hő könnyemet - Vágyam, szerelmem, ifjuságom: Halottaim - pihenjetek! Fülöp Áron
3. Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!... Sajó Sándor
4. Szülőid reménye, öröme és mindene temettetett el benne. Porai e sír ölében nyugodjanak szent békében, midőn a szülői kebel emlékül oszlopot emel.
5. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Gyóni Géza
6. Ó, béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már! Babits Mihály
7. Rongy, rongy, rongy minden lengetett kendő, Minden föltartott zászló esendő, Minden ember szó dúlthangú lárma, Minden perc arca csalfa lárva. Sárközi György
8. Áldott legyen emléke a Márciusi ifjúságnak! Kibontották összegöngyölt Zászlaját az igazságnak. Minden szavuk égzengés volt, Végigdörgött hazánk felett... Koporsói mély álmából Fölkeltette a nemzetet. Pósa Lajos
9. Kézen fogva álltok be a sorba, mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld, gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek, haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel. Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltûnt lelkek, mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel. Összenyom a tér, fertőzött ez a világ. Hova veszett szemetek csillogása? Nézzünk egymásra, magunkba, emberek!
10. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.