Mintha a férjek, férfiak valamilyen mentális zavarral küszködnének, ami meggátolja őket abban, hogy reggelente tiszta inget és tiszta zoknit válasszanak. Mintha értelmi fogyatékosok lennének. Egyik oldalon ők a család fejei, a döntéshozók, ők azok, akik hozzák haza a pénzt, fontos munkájuk van, másrészt viszont kétségbeesve hívogatják az anyjukat és nővérüket, ha az asszony befeküdt a kórházba (...), és őket itt hagyta egyedül a lakásban.

Kapcsolódó idézetek

1. A férfiak nagyon furcsák. (...) Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket minden szeszélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk. Paulo Coelho
2. Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka.
3. Azok a nők, akik férfiakkal élnek, és abban bíznak, hogy ezek a férfiak megélhetést nyújtanak nekik, legyenek ők apák, férjek, fivérek vagy szeretők, félre vannak vezetve. Mert a férfiak meghalnak, megváltoznak, itt hagyják őket, vagy elmenni kényszerülnek. Akaratuk ellenére arra bátorítják a nőket, hogy tőlük várják a biztonságot, és amikor teljessé válik ez a függés, amikor a gyermeteg odaadás önkéntes szolgálattá lesz, megvonják a támogatást. Az a nő, aki nem tud megállni a lábán, olyan, akár a nyomorék koldus, kiszolgáltatva a közönyös szívû férfiaknak. Akik így keresnek biztonságot, soha nem találják meg.
4. Miért lesz még mindig annyi férfi öngyilkos? Mi a baj? A bevett válasz, hogy a férfiak a mentális betegséget a gyengeség jelének tartják, és vonakodnak segítségek kérni. A fiúk nem sírnak. Pedig de. Sírunk. Én sírok. Állandóan sírok. Ma délután is sírtam. Matt Haig
5. Óvatos, mint azok a nők, akik megszokták, hogy maguk viseljék a maguk gondját. Meggondolja, mit mond, mit csinál. Akik férjnél vannak, hozzászoktak, hogy mindezt más végzi el helyettük, és ez meg is látszik rajtuk.
6. Élete közepe felé sok férfi rájön arra, hogy tulajdonképpen a saját anyját vette feleségül. Ez mindig nagy meglepetés, és nagy csalódás is. Mert az anya világa az az érzelmi világ, amelyben otthon vagyunk - még ha neurotikus is. Mindig ugyanazt a bejáratott utat járjuk - abban a reményben, hogy valamikor rendbe jönnek a dolgok. Akik visszaélést szenvedtek el, rendszerint olyan házastársat választottak, aki visszaélést követ el velük szemben. Bár különös, mégis nagyon gyakori, és talán egyfajta halálvágy ez. Richard Rohr
7. A normális ember, a normális test a legritkább dolog a világon. Mindenkinek van valami testi vagy lelki fogyatékossága. Visszagondolt mindazokra, akiket ismert. Az egész világ olyan, mint valami kórház, amelyben sem szépség, sem okosság nem lakik. Hosszú sort látott maga előtt, csupa nyomorult, szánalomra méltó embert. Egyiknek a teste volt beteg, a szíve vagy a tüdeje gyenge, másoknak meg a lelke nem volt ép - akaratának gyengesége vagy az ital utáni sóvárgás gyötörte. William Somerset Maugham
8. Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.
9. Igen, tudom, szeretnek, megvan mindenem, nincsenek napi gondjaim. De majd meglátod, ha férjhez mész, hogy az milyen. Hogy egész nap várod, hogy hazajöjjön, hogy végre ne csak a mondókázás és a házi feladat töltse ki az életedet, végre fontos dolgokról is beszélhess. És akkor megjön, és nincs ott. Legalábbis neked nincs, csak a gyerekeknek. Szabó T. Anna
10. Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot. David Levithan