Mintha kedélyünk azon múlna, hogy történik-e valami egyáltalán. És ha nem, és nem és nem, akkor fölmerül lassan a kérdés, mint egy bója: élünk-e? És ha eztán sem történik velünk semmi, akkortól a kérdésnek mosódik el az értelme.

Kapcsolódó idézetek

1. Élünk máról holnapra és várunk, terv és cél nélkül visszük dolgainkat, csak éppen, hogy meg tudjunk élni ma, mert a holnap már valami furcsa várakozás ködébe vész, mely ha nem lenne: értelmét vesztené létezésünk ezen a világon. Wass Albert
2. Vannak napok, amikor azzal a gondolattal ébredünk, hogy jó élni. Ha mindenki állandóan ilyen jókedvû lenne, az élet értelmének kérdése soha nem merülne fel bennünk vagy beszélgetéseinkben.
3. A halál olyan, mint valami rejtélyes dolog, egy folyamatos kérdés, ami még a legboldogabb napjainkban is foglalkoztatja gondolatainkat. Ha végül úgyis meg kell halnunk, akkor mi értelme van az életnek? Minden embert ez a kérdés foglalkoztat, erre keres választ. (...) És ha meg is találjuk rá a választ, az még nem jelenti, hogy valaminek a birtokában vagyunk, hanem azt, hogy attól kezdve szabadon élhetünk. Susanna Tamaro
4. Az ember teszi, amit kell, aztán történnek dolgok. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Így megy ez. Talán megszenvedjük, de okkal, jó okkal, és aki panaszkodik miatta, annak fogalma sincs, mit jelent élni. Paul Auster
5. "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?" (...) Jelen van e kérdés a szív kitörő örömében, mikor átszellemülten ragyognak a dolgok, mintha először vennének körül, úgyhogy könnyebbnek tûnik azt gondolni, hogy nincsenek, mint megérteni, hogy vannak és úgy vannak, ahogyan vannak. Ez a kér­dés lepi meg az embert az unalomban, mikor egyaránt távol vagyunk a kétségbeeséstől és az örömtől, amikor azonban a létezők konok mindennapiságából oly sivár­ság árad, hogy azzal sem törődünk már, hogy egyálta­lán van-e létező vagy nincs, amiben azonban rendkívül különös formában ugyan, de újra csak az a kérdés csen­dül meg: "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?" Martin Heidegger
6. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
7. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
8. Míg nincsen meg, mire vágyunk, kellemesebbnek Látjuk a meglévőnél, hozzájutva megint csak Mást kívánunk, életszomjunk egyre sanyargat. Titus Lucretius Carus
9. Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább. Nora Roberts
10. A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, (...) elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást? William Somerset Maugham