S ez időtlen tértelen ûrben megállt az életem is, csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke, szivemben zakatol egyre a csendben: hol vagy most? hol vagy most? szivemben zakatol s vár szikra-jeledre, melytől húnyt szemem újra kigyúl, újra kigyúl egész életem megindul feléd.

Kapcsolódó idézetek

1. Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.
2. Éljen minden, ami érdektelen, amire nem kell odafigyelnem, amire úgy meredhet a szemem, hogy közben téged les a szívemben! Megfordítottad bennem a világot: kifelé nézek és befelé látok.
3. Hová tûnnek el a kimondott szavak? hol ég tovább a szemek tüze? ellobbant minden kézfogás de megmaradt az érintés öröme apró szikrák a végtelen égbolton lelkemben ragyog minden édes pillanat az idő elrohant, múlt lett a jelen de átölel még sok kedves hangulat.
4. Szédit a hallgatásod, mintha sziklafalról néznék szakadékba. (...) A pillanat peremén állok s élet-halál döbbenetével a szivemben belekapaszkodom a mosolyodba, ha most szemed el nem ereszt e feszült csendben: talán zokogva, talán mosolyogva letalálok... végre letalálok...
5. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
6. Csengés. Egy pillanatnyi csend-rés, majd újra cseng, és ujra csend. Harmadszor is. Egy kissé összerezzensz, szíved verése gyorsúl, ám kezed a fele úton tétován megáll. Vajjon nem sorsod zörget-e ma nálad? (...) Semmi, kedves, tévedés volt csupán, akár az életed.
7. A múltat eltörölték, s a jövő meg sem érkezett, sodródom a nem létező jelenben, szerelemben, hitben, kételyekben úgy tûnik, hogy az életen csak átlebbentem éppen. Paulo Coelho
8. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
9. Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem. Szabó Magda
10. Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren. James Blunt