Ne gondolják, hogy én egyike vagyok azoknak, akik azt szeretnék, hogy visszatérjen a természeti népek kora, s mindnyájan állatbőrben járjunk; szó sincs róla, de egy kicsit szabadabb, egy kicsit egyszerûbb öltözködés sokkal természetesebb lenne.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudom, hogy egyesek szívesen visszahoznák a sötét középkort, pedig az életnek a törvénye a változás! Nemcsak a természetben, hanem a társadalomban is! Rakovszky Zsuzsa
2. Mindenki visszavágyik a természetbe, csak sétálni ne kelljen.
3. Inkább a lelkem legyen ép, mint a ruha, amit viselek. Richard Matheson
4. Nem akartam ruhákat, új cipőt és drága holmikat. Nem akartam selyembe öltözni. Csak azt akartam, hogy kinyújthassam a kezemet és megérinthessek egy másik emberi lényt, de nemcsak a kezemmel, hanem a szívemmel is. Láttam a világot és azt, hogy nincs benne részvét, és láttam a durva, bántó megítélést és a hideg, elutasító tekinteteket.
5. Az élet nem arról szól, hogy olyan akarj lenni, amilyen valójában nem is vagy. Sétálj a vízen, táncolj a parázson, csapj a lovak közé, csinálj bármit, amitől jól érzed magad! Oravecz Nóra
6. Mindenre a világon képes lennék, hogy visszakapjam az ifjúságom, csak arra nem, hogy tornásszam, hogy korán keljek, és hogy becsületes, hasznos polgár legyek. Oscar Wilde
7. Nem értek egyet azzal, hogy valakinek szégyellnie kell magát a külseje miatt. Szó sincs róla. De az, hogy elhitessünk magunkkal, hogy nem tartozunk felelősséggel a testünket illetően, az egy szörnyû bûn.
8. Azt hiszem, el tudnék menni, hogy az állatokkal éljek, olyan békések és szerények, Soká, soká állok és nézem őket. Nem izzadnak és nem nyöszörögnek sorsukon, Nem fekszenek ébren a sötétben, siratva bûneiket, Nem keserítenek el Isten iránti kötelmeik megvitatásával, Egyik sem elégedetlen, egyik eszét sem veszi el a bírás tébolya, Egyik sem térdel a másik előtt, sem egy ezer évvel előbb élt fajtájabeli előtt, Egyik sem tekintélyes vagy szerencsétlen az egész földkerekségen. Walt Whitman
9. Gondold el, hogy milyen hosszú biológiai, társadalmi evolúció eredménye az, hogy itt vagyunk! Tök szabadok vagyunk, bármit csinálhatunk, nem vagyunk rabszolgák nem tudom melyik korban... ezzel bármi kevesebbet kezdeni, mint hogy tényleg azt csinálom, ami megszólít, ami inspirál, az tiszteletlenség a lehetőséggel szemben.
10. Elmúltak azok az idők, hogy szegény szerencsétlenként pityeregjek. Nem vagyok a húgát gyászoló, a szerelmét visszavágyó tehetetlen nő, és nem vagyok az aggódó, a bosszúra éhes asszony, aki dühében fel alá járkál. Nem vagyok se lány, se társ, sem anya, nem vagyok bûnbánó, szomorú, megfélemlített vagy épp kilátástalan. Soha nem is voltam. Mind csak álarc, egy játék.