Az érzelmek, úgy tûnik, lelkünk vízszerû jelenségei. Csodás tud lenni, amikor egy-egy szép, egyszerû emberi érzés áthullámzik rajtunk, és életre kelti belső tájainkat. Szükségünk van rá, hogy - akár kellemesek, akár kellemetlenek ezek az élmények - szabadon áramolhassanak bennünk, átöblítve, megtisztítva, felüdítve lelkivilágunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik. William Paul Young
2. Egyes érzések születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerû, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget érezni. Ám ezek az egyszerû érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerû összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerû érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. És előfordul, hogy agyunk érzelmeket épít fel.
3. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
4. Fény nélkül nem bírnánk létezni. A fény felszárítja a könnyeinket, és ha fürödhetünk a fényben, boldogok vagyunk. Talán pusztán csak azt élvezzük, ahogy a részecskéi áradnak ránk. A fényrészecskék vigasztalóan hatnak ránk.
5. Valami szépet látni olyan érzést kelt, mint a szerelem. Mintha belezúgnánk egy igazán kellemes külsejû emberbe, pusztán attól, hogy ránézünk. Ted Chiang
6. A mi lelkünk és testünk között kis ablakocskák vannak, s onnan - ha azok nyitva állnak - érzelmek távoznak, hogyha félig zárva vannak, akkor csak átszivárognak. Csak a szerelem - mint egy széllökés - képes azokat együtt és egyszerre tágra nyitni. Susanna Tamaro
7. A tárgyak képe aszerint alakul át lelkünkben, hogy milyen képzeteket hívnak életre, s csoportosítanak maguk köré. Igaz, hogy egy tárgy magában is tetszhetik, s bizonyos lelki harmóniát válthat ki különböző kellemes érzéki benyomásai révén; legtöbbnyire azonban tetszésünk vagy ellenkezésünk nem magában a tárgyban rejlik. A képzelet körülfonja s átsugározza kedves képeivel, s megszépíti számunkra; úgyhogy végül is már nem magát a tárgyat látjuk, a maga meztelen valóságában, hanem saját képzeleteinktől átlelkesített testét. Azt szeretjük benne, amit a magunkéból teszünk hozzá: az egyensúlyt, a harmóniát, amely közte és a lelkünk között létrejött. Luigi Pirandello
8. Az öröm úgy hat a lélekre, mint valami erősítő fürdő. Ha vidámság tölti szívünket, ha a belső örvendezés hulláma hordoz, ha lelkünk énekel, akkor nem érzünk terhet, akkor nekünk a kötelesség édes, és mindenütt helytállunk. Prohászka Ottokár
9. A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyûjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerû létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán. Rainer Maria Rilke
10. Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket. Kilian Jornet