Nekem valami bajom van? Mind megkérdezzük magunktól, tûnődve, hogy miért nem nézünk ki, viselkedünk, érzünk úgy, mint mások? Mindegyikünk agya ugyanabból áll (...), és mégis: nincs két egyforma agy. Tehát az, hogy mások vagyunk, hogy egyediek vagyunk, az az emberi mivoltunk legalapvetőbb iskolája.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ujjlenyomatokhoz hasonlóan nincs két egyforma agy. Amit teszünk, gondolunk, mondunk és érzünk, mind befolyásolja legnemesebb szervünk fejlődését, a fejlődés újabb változásokat generál, egészen addig, amíg az akció és reakció láncolata már túl bonyolult ahhoz, hogy felgöngyölítsük vagy visszacsináljuk. Az agyunk tulajdonképpen önmagát építi fel. Nemcsak az adott személy egyedi szükségleteit és funkcióit szolgálja, hanem az illető egyedi tapasztalatai is formálják.
2. Én a fejemben élek, nem a világban. De kérdem én: nem mind a fejünkben élünk? Hol máshol létezhetnénk? Az agyunk az univerzum. Kate DiCamillo
3. Bár egyetlen önazonosságunk van, ez nem jelenti azt, hogy egyetlen elménk lenne: valójában több, egymással versengő késztetés együttese vagyunk. Ha megértjük, hogyan győzedelmeskednek agyunkban bizonyos választási lehetőségek mások fölött, akkor megtanulhatjuk, hogyan hozhatunk jobb döntéseket magunk és a társadalom javára.
4. A rosszkedv, az öröm, a bizonytalanság, a jó közérzet vagy az aggodalom nem kizárólag csak a koponyánkból érkezik. Emberek vagyunk, karral és lábbal, nemi szervekkel, szívvel, tüdővel és belekkel. Tudományunk fejközpontúsága sokáig vakká tett minket arra, hogy az énünk több, mint az agyunk.
5. Emberi lényként mindannyiunkban van valami közös, mégpedig éppen az, hogy különbözőek vagyunk. Ez a sokféleség az, ami az idők során előrevitt minket utunkon, ugyanakkor annak veszélyét is magában rejti, hogy visszatartson bennünket. Pillantsunk körbe, és vegyük észre, mennyi különböző kultúra, tehetség, vélemény és tapasztalat jelenik meg a világunkban. Azután képzeljük el, milyen lenne az élet, ha minden ugyanolyan és egyszínû volna. Próbáljunk meg erőt meríteni a különbségeinkből ahelyett, hogy megítélnénk a másikat. Mungi Ngomane
6. A gondolkodás az elsődleges a nyelvhez képest, s mivel az emberi agy egyféle, a gondolkodás és a nyelv is alapvetően egyféle, univerzális. A nyelvek különbségei lehetnek látványosak, mint az emberek külső megjelenése, de ugyanúgy csak felszíniek. Nádasdy Ádám
7. Emberi lények vagyunk. Mindegyikünk a másiktól különböző arccal születik, s ezt mi életünk végéig hordjuk. (...) Az arc mögött a személyiség lapul, vagyis azok a jó vagy kevésbé jó tulajdonságok, melyeket ősapáidtól kaptál. Az arc a mi hovatartozásunk. Az, ami megengedi, hogy az életben elhelyezkedjünk, mondván: íme, itt vagyok. Susanna Tamaro
8. Nagyon sok ember másnak szeretne megfelelni, és nem önmagának. (...) És ott kezdődik minden baj, ha nem önmagunknak felelünk meg, hanem másoknak: akkor nem a saját életünket éljük, és nem tudjuk önmagunkat megvalósítani.
9. Minden cselekedetünk, minden érzésünk és minden vágyunk egy biológiai esemény, amely vagy az agyból indul, vagy az agyban végződik. Mindez a sejtekből ki- és beáramló ionok mozgásának, az elektromos ingerület tovaterjedésének és a kémiai anyagok kibocsátásának következménye. Ezek a folyamatok mindnyájunkban azonos módon zajlanak, mi magunk mégsem vagyunk hasonlóak. Az agy áramköreinek végtelen változatossága eredményezi, hogy mindnyájan egyediek vagyunk.
10. Csakis akkora a mi világunk, amekkorát belőle az agyunkkal látunk. Hinnünk kell a szemünknek, de gondolatban ennél is többre vagyunk képesek. És nem vagyunk egyformák. Agyvelőnk súlya sem azonos, gondolataink fajsúlya is más és más kell, hogy legyen. Tar Károly