Nekünk magyaroknak nem csekély hibánk az, hogy rohanvást szoktunk utazni. A futó ember pedig nem lát semmit, nem hall semmit, nem érez semmit. Csak az álló ember, a nyugodtlelkû és nyugodtszemû, az az öterejû fölfogó, aki az öt érzék képességeivel a tudásának birtokába szedi az utazásban eléje forduló kincseket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember tesz egy lépést, azután még egyet. Ez az utazás maga. De nyitott szemmel lépni egyet - az már nem is utazás, hanem a gondolkodásunk megváltoztatása. Orson Scott Card
2. A futás a testen kívüli élmény ellentéte (...), test elme nélkül, színtiszta fizikalitás - lépés, lélegzetvétel, nyújtás. Felülmúlhatatlan könnyûség.
3. Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyûgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak. Alexandre Dumas
4. Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek. Wass Albert
5. Az az ember, aki könnyed szárnyalással minden tudást körülrepked, s nem edzi megismerését higgadt és következetes alkalmazás által, (...) elveszti szemléletének biztonságát, derûjét, figyelmességét s a nyugodt, csendes, a valódi örömök iránt fogékony igazságszeretetet. Johann Heinrich Pestalozzi
6. Nem lehet az embernek csak úgy fogni magát, aztán arrébb-állni. Az ember nem csak annyi, amennyit a lábán, hátán elvisz. A világa is hozzátartozik. Bor Ambrus
7. Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László
8. A sötétségben nem látunk semmit, vakok vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva, nem vagyunk szabadok. A ködben szabadok vagyunk, de ez a szabadság annak a szabadsága, akit köd vesz körül: ötven méterre lát el, pontosan ki tudja venni társa arcvonásait, gyönyörködni tud az utat szegélyező fák szépségében, sőt meg tudja figyelni, hogy mi történik a közelében és reagálni tud rá. Az ember az a lény, aki ködben halad előre. De amikor hátranéz, hogy megítélje a múlt embereit, nem lát ködöt az útjukon. Jelenéből, mely az ő távoli jövőjük volt egykor, útjuk teljesen világosnak tetszik, elejétől végéig láthatónak. Hátranézve az ember látja az utat, látja az előrehaladó embereket, látja tévedéseiket, de a köd szétfoszlott. Milan Kundera
9. Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadászsikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb s amit néhány sor betûvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet. Nadler Herbert
10. Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz. Aldous Huxley