Nem csak jövőmet vitte el halálod - múltam zárja koporsófödeled - a víz kimosta, nyomtalan kioldta testem korallvázából nemlétedet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet estéje ránksötétedett ne nézz rám kormozd be képedet az élet koporsó éje ránkszakad vigyázz magadra - elbocsátalak. Határ Győző
2. A múltat eltörölték, s a jövő meg sem érkezett, sodródom a nem létező jelenben, szerelemben, hitben, kételyekben úgy tûnik, hogy az életen csak átlebbentem éppen. Paulo Coelho
3. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
4. Voltam valaha. Már élő emlékezet sem, írás sem őrzi rég a nevemet. A múltba, a világon tátongó résbe estem, amely benyeli majd a földet s az eget. Rakovszky Zsuzsa
5. Nem gondolok ki semmi újat, hagyom jövőm, s veled a múltat idő kútjába elsüllyedni, hozzád többé már nem köt semmi.
6. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
7. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
8. Minden híd ledől, és zuhan a mélybe a múlt, Úszni érte nincs erőm, és már te sem gondolod úgy, Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj, Késő már, késő már...
9. Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltûnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad.
10. A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe. És nem is jöttem föl a felszínre többé. Stephenie Meyer