Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse
2. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
3. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
4. Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
5. Óh, jöjj velem, óh jöjj velem, csalogat a hûs halál, mögöttem az ifjúságom csüggedt arccal, csendben áll. Juhász Magda
6. Letûnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.
7. Fut az idő és elsodor vad árja Minden gyönyört és minden bánatot; Mindazt a sír örök sötétje várja: Mit a lét múló fénye áthatott, A gyermek férfivá sietve érik, Gyorsan redőkbe süllyed mosolya... Jövőm` a szem hiába látja végig: Húsz éves többé nem leszek soha! Rudnyánszky Gyula
8. Öregszem és fáradt vagyok. Kezd fanyar lenni, ami édes, az idő szép lassan kivégez s nemsoká mindent itt hagyok. Szabó Lőrinc
9. Nem gondolok ki semmi újat, hagyom jövőm, s veled a múltat idő kútjába elsüllyedni, hozzád többé már nem köt semmi.
10. Ami eddig forró volt, most hideg, ami eddig fel-felizzott, az kihunyt, az élet engem többé nem fog érinteni, és nem is érdekel. Krasznahorkai László