Nem tudok térdemre hullni előtted alázatos csöndben, sorsom az arcodat keresni, viharban, napfényben meglesni, ébren várni Reád a ködben.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen. Rabindranath Tagore
2. Reménytelen, reménytelen - dobogja bennem a félelem, mert arcod, kezed, szíved nélkül, az életem a csendbe rémül. Nagy István Attila
3. Képzeld, hogy futok szemben a széllel, Kereslek szenvedéllyel, Ábrándozom nappal és éjjel. Várlak, csukott szemmel is látlak, Az arcod, a szemed, a vállad, Ábrándozom, hogy megtalállak. Dobrády Ákos
4. Tudod, még térdre nem eshetek, örök lázadó vérem dermedne meg. Habár tükrébe karcolnám ajkad vonalait, és a hajnali harmat izzó párája égetné számra, hogy szeretlek, de ezt senki ne lássa.
5. Néz égre, földre, s nem tanál Segélyt, mivel neked Szolgálna; s búd hulláminál Nyugtatná érzeted. De mégis nyúgodj édesem! Majd én a percet ellesem, Midőn örömmel szolgálok neked, Hogy fölviditsam kintelt életed.
6. Nem merek rádnézni: éjszakázó Fáklyaszemem összekormolna; Nem merlek szeretni: reszkető, rázó Szerelmem láza rád is bajt hozna. (...) Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel Halálos mélységbe rántanálak, Nem merek rádnézni, mert bûnös szememmel Azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad. Sárközi György
7. Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos, kisimult lepedőd, réted, gyûretlen hajnal. Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos erdőd az égigérő, örökös virradatban. Bella István
8. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
9. Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek. Esti Kornél
10. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.