Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek.

Kapcsolódó idézetek

1. Tekintetemmel az eget fürkészem, kétségbeesetten várva az esőt, hogy cseppjei elrejtsék a könnyeimet, és soha senki ne lássa, hogy sírok. The Temptations
2. Arcomat eltakarom, ne lásd, Hogy szemem könnyes, ha más ölel át. Anti Fitness Club
3. Ablakok mögött, Zokogó esőben Elfolyó arcok lesnek rám Ismerős Arcok
4. Áztatom magam az esőben - senki se látja könnyeimet. Nagy István Attila
5. Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Francesco Petrarca
6. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
7. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
8. Nem tudok térdemre hullni előtted alázatos csöndben, sorsom az arcodat keresni, viharban, napfényben meglesni, ébren várni Reád a ködben. Boncza Berta
9. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
10. Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba. Örkény István