Tudod, még térdre nem eshetek, örök lázadó vérem dermedne meg. Habár tükrébe karcolnám ajkad vonalait, és a hajnali harmat izzó párája égetné számra, hogy szeretlek, de ezt senki ne lássa.

Kapcsolódó idézetek

1. Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek, Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet, Lihegő ajkaim nem átkot szórnának Csak örökre Téged, Téged csókolnának. Ady Endre
2. Nem merek rádnézni: éjszakázó Fáklyaszemem összekormolna; Nem merlek szeretni: reszkető, rázó Szerelmem láza rád is bajt hozna. (...) Nem merlek szeretni, mert szerelmemmel Halálos mélységbe rántanálak, Nem merek rádnézni, mert bûnös szememmel Azt hinném, a mennyben sincs szebb tenálad. Sárközi György
3. Nem tudok térdemre hullni előtted alázatos csöndben, sorsom az arcodat keresni, viharban, napfényben meglesni, ébren várni Reád a ködben. Boncza Berta
4. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
5. Néha szeretnék melletted lenni nem lángolni, nem égni nem szeretni nem térdelni előtted és vallomást tenni csak nézni szép szemed érezni illatod s hallani lélegzeted midőn a láthatatlan lég benned életet teremt csak nézni...
6. Hidd el, nem akartalak megszeretni és nem akartam ezt az öngyulladást, nem akartam... én nem. Biztos lehetsz benne... legalább annyira, mint ahogyan te is két kézzel tartod magad távol a szakadéktól, hogy lezuhanj vagy szárnyalj velem. A csillagos éjszaka csendjében mindig tisztán látlak és értelek, s néma bizonyossággal, végtelen türelemmel, évszázadokig várok arra, hogy te is megszeress. Ezt szeretném, mert szeretlek. De a szerelem nem engedi. Most nem. Még nem. Bocsásd ezt meg nekem - (...) majd egyszer.
7. Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg, szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg, szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered, szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered. Vámos Robi
8. Harmat ragyog a virágon. Csak most ne Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe! Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el, Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel. Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet, Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret. Kemény Zsigmond
9. Nem mozdultam mellőled, látni akartam, amint a fotel karfájára hajtogatod levetett álmainkat. Tudni akartam, megédesül-e az éjszaka íze, ha kiejtem neved. Fölismeri-e szemed ikercsillaga a véglegességet kiterített szívemben. Pethes Mária
10. Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis kerülöd, mint tûzben a táncot. Az arcon a ráncot nem szaporítom, mégis a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám. Kowalsky meg a Vega