Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek a mélységeit. Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Miért meleg a másik percben? Jégnek a sugara és tûznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykő.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek nem könnyû rejtvények ám (...)! Olyanok, mint a tejüveges ablak, amely mögött látni a fényt, de nem tudjuk bizonyosan, mi okozza. Mitől világos? Mögéje kell menni a tejüvegnek, hogy értsük a dolgokat. Szabó Magda
2. Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról. Márai Sándor
3. Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. A gyerekek pedig hûvös szemmel nézik a világot. Én is. Nem mintha a hozzám hasonlóknak nem volnának szorongásaik. Szörnyû szorongások gyötörnek. De a szem, az hideg marad. Hideg, akár a kő. És nincsenek könnyei. Natalia Ginzburg
4. Az ember megérzi a különbséget: a pillantás csak átfut, mint egy zseblámpa jelentéktelen fénykévéje, de a nézésnek hőfoka van, érezni, arcon, szemen, mindenütt, és néha apró, finom hegye van, mint a tûnek, és néha olyan, mint egy kéz, megérinti az ember arcát. Bor Ambrus
5. A világos szem nemcsak azért különös, mert ritkaság, hanem mert egy bizonyos fajta tekintetet kölcsönöz tulajdonosának. Mi is az, ami az ilyen tekintetben van? Mélység (...). Mint mikor az ember a folyó tiszta vizébe pillantva lelát egészen a fenékig, ahol titokzatos, felfedezetlen dolgok rejtőznek. Lois Lowry
6. Sûrûn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (...) Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre. Wass Albert
7. Előfordul, hogy az ember azon kapja magát, hogy másképp látja az erdőt. Néha csupán fáknak, amelyekből ház lesz és meleg, amelyek elfedik a föld csupaszságát, és az ember örül ennek. És aztán máskor, mint ma éjjel, a hatalmas, sötét jelenlétét érzékeli, melynek sosem lehet látni a végét; s még az is lehet, hogy nemcsak szélte és hossza van, hanem mérhetetlen mélysége is, vagy valami egészen más. S néha az ember azon kapja magát, hogy a férjét nézi, és eltûnődik: vajon az az egyenes ember-e, akinek gondolja - gondoskodó barát, rossz viccmesélő, aki mégis megnevettet -, vagy vannak olyan mélységei, amelyeket még sosem látott? Mi mindenre lehet képes?
8. Kettő meg kettő egyenlő néggyel. Cukrot teszek a kávémba és édes lesz az íze. A nap felkel, mert a föld forog. Ezek a dolgok gyönyörûek nekem. Vannak titkok, amiket sosem fogok megérteni, de bárhova nézek, látom a bizonyítékot, hogy minden okozatnak megvan a megfelelő oka, még ha nem is látom.
9. Az emberek szeretettel ölik egymást, mint valamilyen láthatatlan sugárral. Még több szeretetet akarnak, minden gyöngédség az övék legyen, csak az övék. A teljes érzést akarják, el akarják szívni környezetüktől az életerőket, a nagy növények szomjas mohóságával, melyek kíméletlenül elszívnak a környék zsombékjaiból és televényéből minden erőt, nedvességet, illatot, sugarat. Nagy önzés a szeretet. Nem tudom, hogy élnek-e sokan, akik halálos sérülés nélkül tudják elviselni a szeretet rémuralmát? Márai Sándor
10. Olyan boldog vagyok, ha néha azt hiszem, szemedből szerelem ragyog rám. Máskor meg úgy elfog a félelem, mint temetőben éji órán. Nézel, s nem látsz; vajon énnekem mit jelent, mit árul el hideg, merő tekinteted sûrû szempillád erdejében? Akár két égitest, ikercsillag az égen, amely nem sejti, hogy mily álmok követik, ragyog, vonz... de nem melegít. Jakov Petrovics Polonszkij