Nem tudta dédapám, nem tudta nagyapám, Hogy jövök, leszek - s egyszer megérkeztem. Csak rossz csavargó ősöm, messzenéző ősöm Várt s álmodott rólam: Sziklábólvert legényről, tengerlelkû legényről S csak anyám leste lázban szekerem zörgését.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyerekként vagy fiatalon nem álmodtam se jót, se rosszat, csak az öregség sodorja újra meg újra felém a múlt hordalékából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert feszesebbre komponált, tragikusabb, mint bármikor is átélhettem volna, hiszen a valóságban egyszer sem történt meg velem az, amitől sikoltozva ébredek. Szabó Magda
2. Elindultam magam keresve apám-anyám rég engedett. Már kisfiúként vágytam az útra, hívtak folyók, nagy tengerek. Vándoroltam, s nem vettem észre a sok csodát magam mögött. Húsom igézte az élet méze, s táncra hívtam az ördögöt.
3. De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Petőfi Sándor
4. Hangja távoli és elhaló volt, s úgy rémlett, mintha nem is hallásom, hanem a tapintásom közvetítené hozzám, az egyetlen érzékem, amely még mûködött. De apám nem tért vissza: eltévedt az időben. Gabriel García Márquez
5. Korábban sokszor kérdeztem édesanyámtól: hol késik a mi boldogságunk? És így felelt: ott jön, nézd csak! és karjával az elérhetetlen messzeségbe mutatott. Én vártam, tudtam; hogy jön, de soha meg nem érkezett: mindig csak jött. Tihanyi Márk
6. Fönt a hegyekben, ahol éltünk, mókust fogott egyszer egy szénégető. Ketrecet is csinált hozzá, faketrecet. Úgy hozta el nekem. Kicsi voltam még akkor, nem tudtam, mit jelent a ketrec. Nagyapám mondotta meg, aki juhász volt a legelőkön. A ketrec, mondotta, elzárja a teremtényt az Istentől. Elzárja tőle az életet. A napot, a szelet, a fákat, az egész világot. Aki ketrecben él, az olyan, mintha nem is élne. Vagy még rosszabb annál. A ketrec az ördög találmánya, mondotta nagyapám. És én kiengedtem a mókust még azon a napon, amelyen a szénégető hozta. Wass Albert
7. Amikor kicsi voltam, azt játszottam, hogy királylány vagyok, akit örökbe fogadtak, miután a birodalmat lerohanták a rosszfiúk. Az igazi szüleim, Mr. Király és Mrs. Királyné bármelyik pillanatban értem küldhetik a limuzint. Közel voltam hozzá, hogy hétévesen szívrohamom legyen, amikor apámért egyszer limuzint küldtek, hogy kivigye a reptérre. Tényleg azt hittem, értem jöttek, de nem akartam menni. Apám taxival járt ezután. Kinézek az ablakon. Sehol egy limuzin, egy szekér vagy egy hintó. Most, hogy mennék, senki nem akar elvinni.
8. Mióta élek, megvan az a tulajdonságom, hogy olyan erősen el tudok képzelni bármit, hogy látom, érzékelem, átélem. Kisgyerek koromban a huszonhat fokra felfûtött szobában jéggé dermedt lábamat dörzsölgette anyám, s nem tudta megérteni, mi bajom lehet, aggodalmában a hőmérőt is a hónom alá dugta, persze nem mutatott lázat. Nem mondtam meg szegénynek, hogy nincs veszedelem, csak éppen játszom, azt játszom, hogy szegény árva kislány vagyok, se lakásom, se családom, és kinn bujdosom a havas nagyerdőn. A kályha az ágyam mellett volt, nekem meg vacogott a fogam. Erős a képzelet, erősebb a realitásnál. Szabó Magda
9. "Õrangyalom" - gondolta az öregasszony. Olyan furcsa gondolat volt, hisz az angyalnak se neme, se kora, ő meg már milyen öreg; fáradt őrangyala lehet neki, vagy az öregek angyala maga is elveszti időtlenségét, és liheg, siheg, míg ott járkál a botorkáló, egyre lassúdó léptek mögött? Szabó Magda
10. Édes Istenem, miért vagyok ennyire bûnös? Azért, mert gyûlöltem az apámat? (...) Emlékszem, miként reagált, amikor bejelentettem neki, hogy írni akarok. "Az egyetlen írásod egy bagollyal való együttmûködés gyümölcse lesz." Hogy mit értett ezen, ma sem tudom. Woody Allen