Ugrás a tartalomra
Fönt a hegyekben, ahol éltünk, mókust fogott egyszer egy szénégető. Ketrecet is csinált hozzá, faketrecet. Úgy hozta el nekem. Kicsi voltam még akkor, nem tudtam, mit jelent a ketrec. Nagyapám mondotta meg, aki juhász volt a legelőkön. A ketrec, mondotta, elzárja a teremtényt az Istentől. Elzárja tőle az életet. A napot, a szelet, a fákat, az egész világot. Aki ketrecben él, az olyan, mintha nem is élne. Vagy még rosszabb annál. A ketrec az ördög találmánya, mondotta nagyapám. És én kiengedtem a mókust még azon a napon, amelyen a szénégető hozta.
Kapcsolódó idézetek
-
Börtön a világ,
Mégiscsak börtön, noha véghetetlen. (...)
Ez a ketrec: maga a világ!
És rabja lenni: maga a szabadság. (...)
Ki szökne innen: magától szökik,
S ki cserbenhagyná: magát hagyja cserben.
Székely János
-
A rácsok és a ketrecek a gyengeség szimbólumai. A hatalomgyakorlás tökéletlen eszközei. Hihetjük azt, hogy ezzel sikerül leigáznunk - megaláznunk - a fogvatartott élőlényt, de hamarosan rájövünk, hogy a ketrec egyben meg is véd minket. A félelmünk jelképévé válik. Ugyanúgy korlátoz minket, mint a túloldalán lévő élőlényt. Annyi a különbség, hogy a mi ketrecünk nagyobb, és a szabadságot jelképezi a párduc számára.
Guillermo del Toro
-
Valamikor réges-régen élt egy átkozottul fura madár. Főnixnek hívták. Néhány száz évenként máglyát rakott, s azon elégette önmagát. Első unokatestvére lehetett az embernek. De valahányszor elégette magát, hamvaiból újjászületett. Úgy látszik, mintha ugyanezt csinálnánk mi is, újra meg újra. De mi tudjuk, amit a főnix nem tudott. Azt ugyanis, hogy istenverte ostobaságot cselekszünk. Minden istenverte ostobaságról tudunk, amelyet sok ezer év óta véghezvittünk. Amíg pedig tudunk róla, hisz itt van körülöttünk, láthatjuk, addig van remény arra, hogy egyszer abbahagyjuk ezt az átkozott máglyarakást, s azt, hogy a közepébe ugrunk.
Ray Douglas Bradbury
-
Boldog?! Valamikor az őskorban egy agyalágyult ősember kitalálta ezt a süket szót, aztán a sok utód elkezdte szajkózni. Kergetik. Rosszabb, mint amikor - a moziban láttam - a kocsis az ostor végére kötve szénát lógat a lovak elé, hogy a pacik azt higgyék, csíphetnek belőle. Futnak a lovak, a széna meg mindig előttük lóg, hiába kergetik.
Szilvási Lajos
-
100-150 éve még nem is létezett szemét. Ami hulladék volt, azt felhasználtuk: a maradékot megették az állatok, a papírt elégették, mûanyag nem volt... A nagymamám még 80 éves korában sem értette, hogy mi a szemét. Nem dobott ki semmit. Valahogy szégyellte kihajítani a dolgokat. És nem azért, mert szegénységben nőtt fel: egy vidéki nagybirtokos leánya volt. Kimosta a tejes zacskót, a tejfölös dobozt, és a garázsban gyûjtötte. Õ még nem ismerte azt, ami a mi nemzedékünknek már éppen akkora élvezet, mint a vásárlás: a kidobás kéjét. Ha valamitől megszabadulsz, rögtön vehetsz egy másikat!
Cserna-Szabó András
-
Ketrecbe zárva tartunk állatokat. De még ha ketrecben vannak is, legalább gondjukat viselik. Különben is, mitől olyan csodálatos az a rohadt nagy szabadság? A vadonban folyamatosan a túlélés a tét. Szabadság: csak egy másik szó arra, hogy félelemben élsz.
-
A legtöbb ember ketrecét a félelem hozza létre, maguknak csinálják őket.
Karen Marie Moning
-
Nem tudta dédapám, nem tudta nagyapám,
Hogy jövök, leszek - s egyszer megérkeztem.
Csak rossz csavargó ősöm, messzenéző ősöm
Várt s álmodott rólam:
Sziklábólvert legényről, tengerlelkû legényről
S csak anyám leste lázban szekerem zörgését.
-
Senki nem engedhet ki másvalakit a ketrecéből, még egy oroszlánt sem. A lényeg az, hogy ne a rácsokat nézd, hanem nézz keresztül rajtuk! Mert ha csak a rácsokat látod, soha nem jutsz semmire, és egy szemernyi örömöt sem találsz majd az életben.
William Wharton
-
Ha túl sokáig tartjuk ketrecben, fuldokolni kezd a bennünk lakozó vadállat, és vonyít, hogy engedjük szabadon. És ezt a fenevadat mindaddig nem győzhetjük le, amíg tudatosságunk felül nem emelkedik a természet által biztosított, állati kapu szintjén.
Osho