Normális esetben a mézeshetek elmúltával a férj első és legvadabb álmai köddé válnak. (...) Asszonya többé már nem égi tünemény. A férfinak ilyenkor az a nehéz, de vonzóan érdekes feladata, hogy megvizsgálja, voltaképpen kit is vett feleségül.

Kapcsolódó idézetek

1. A mézeshetek néha csak arra valók, hogy a nő és férfi, a kik egész életükre szóló szövetséget kötöttek, hamar megunják egymást. Az a szerelem, mely nem a sziv nemes érzelmein alapszik, s csak olthatatlan, mohó szomjuság a nő szépségei után, alig éli tul ezt a néhány mámoros hetet.
2. A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak... Émile Zola
3. Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt feleségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. Müller Péter
4. Este behunyod a szemed, elalszol, és az álmok világában találkozol Vele. Ám egy napon történik valami. Egy napon kilép az álmaidból, és melléd szegődik. Valósággá válik. És ekkor különös dolog történik. Már nem jelenik meg álmaidban. Nem találkozol vele éjjelente, nem beszélsz vele álmaidban. De ez nem csoda. Hiszen kilépett onnan, belépett való világodba. Csitáry-Hock Tamás
5. Gyakran megfigyeltem, hogy egy férfi számára nagy szerencsétlenség, ha a felesége szereti. A feleség féltékenységi jeleneteket rendez, nevetségessé teszi, ragaszkodik hozzá, hogy minden idejét és figyelmét neki szentelje. Ez sem éppen leányálom! Agatha Christie
6. Melyik férj ne gondolkodna el olykor, hogy mi mindent kezdhetne a szabadságával, ha a felesége egyszer csak eltûnne? És vajon hány családfő számolja türelmetlenül a napokat az ünnepekig, amikor az asszony végre elutazik a gyerekekkel egy hétre a rokonokhoz? Aztán ha véletlenül bekövetkezik egy tragédia, és valamelyikük tényleg elveszíti a feleségét, legtöbbjük még arra is képtelen lesz, hogy erőt vegyen magán és legalább megpróbáljon kirúgni a hámból. Ekkor jön ugyanis a felismerés, hogy mit is jelentett a háttér, amit elveszítettek. Murakami Rjú
7. A férfiak a kihívást keresik, azt a nőt fogják szeretni, aki nem ugrik első szavukra, akit nehéz megszerezni és megtartani, aki tud nemet mondani, és aki köszöni szépen, jól elvan a pasi nélkül is, ha éppen úgy hozza a helyzet. És amint a férfi kezdi magától értetődőnek venni a nőt - nos, onnantól kezdve kezd vesztésre állni a nő szénája, hogy enyhe képzavarral éljek.
8. A férfiak, néha akkor is, ha csak néhány napja nem láthatják kedvesüket, elkeserednek s elváláskor sírva fakadnak; szintúgy sok mindenre esküdöznek, ígéretet tesznek, s elhatározott szándékuk azt meg is tartani; de aztán valami új eset jön közbe, s kiverik fejükből esküiket. (...) Esküre, könnyekre és ígérgetésre általában hamarabb kaphatók ők, mint hû szerelemre. Ingatag jellemük készteti őket minderre, hisz nincs egy se, ki ne szeretne inkább egy hónapban tíz szeretőt változtatni, mint hogy tíz hónapig egynél maradjon. Állandóan azt hiszik, hogy új módszerekre és formákra lelnek, s kérkednek vele, ha sok nő szíve volt az övék. Mit remélsz tehát? Hiú ábrándokkal miért áltatod magad? Úgysem vagy rá képes, hogy csélcsapságában akadályozd: szûnj meg szeretni őt, s mutasd meg, hogy ugyanolyan módon, ahogy ő csalt meg, te is megcsalhatod. Giovanni Boccaccio
9. Egymás mellett fekszünk behunyt szemmel, és úgy teszünk, mintha aludnánk. Tudom, hogy ébren van, ő is tudja, hogy én ébren vagyok, több évtizednyi házasság után ezt megérzi az ember. Sok rosszabb létezik annál, mint egymás mellett feküdni és úgy tenni, mintha aludnánk. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
10. A házasság nem tesz jót az arcszínnek, öregít. A menyegző leverően egyszerû. Az anyakönyvvezető adja az asszonyt férjének, milyen lapos dolog! A házasság durva mivolta végleges helyzetet teremt, megfosztja az embert akaratától, a választás lehetőségétől, mondattana van, mint a nyelvtannak, az ihletet helyesírással pótolja, a szerelmet írásbeli dolgozattá silányítja, tönkreteszi az élet titokzatosságát, nyilvánvalókká az időszakos, elkerülhetetlen dolgokat - a levetkőzött nő nem mennyei látvány többé -, elértékteleníti jogait annak is, aki gyakorolja, annak is, aki aláveti magát, megzavarja a mérleg billenésével az erős nem és a hatalmas nem bájos egyensúlyát. Mert a házasságban az úr áll szemben szolgálójával, ott, ahol azelőtt a királynő uralkodott rabszolgája felett. Prózaivá tenni az ágyat egész az illedelmességig, lehet-e ennél durvább felfogás? Nem elég ostoba dolog magában véve az, hogy nem bûn többé szeretnünk egymást? Victor Hugo